lehet hitelesen megadni. Ebből ered a szaknyelvkutatásnak az a metodikai
törekvése, hogy a szaknyelvet a köznyelvhez viszonyítva vizsgálja, vagyis
ezekben a vizsgálatokban a köznyelv etalon szerepet tölt be. Bergenholtz
és Tarp (1995: 16—20) könyvében részletesen elemzi a különböző álta¬
lános és speciális nyelvi modelleket. Ezek a modellek külön-külön egy¬
egy megadott célra jól használhatók, ugyanakkor nem univerzálisak,
de ez nem is várható el tőlük. Egyetlen közös motívumuk az általános
— speciális dichotómia, de ezáltal túlságosan le is egyszerűsítik e bo¬
nyolult összefüggésrendszert. E modellek alapján is megállapíthatjuk,
hogy a nyelvváltozat-típusok sokféle módon kategorizálhatók, és nincs
általánosan elfogadott megoldás" az osztälyozäsukra (Föris 2010b).
Azzal, hogy mely szavak tartoznak a szakszókincshez, és milyen cso¬
portokra osztható a szakszókészlet a nyelvészeti szakirodalom szerint,
A szaknyelvkutatás modelljei és módszerei: szociolingvisztikai megköze¬
lítés című írásomban foglalkoztam részletesen (Fóris 2010b). A szakszó¬
készlet vizsgálata során az osztályozás szempontjai a szóalak és a jelentés
(funkció), valamint a kommunikáció (a köznyelvi alapú érthetőség) le¬
het. Ennek alapján három nagy csoportra osztottam a szakszókészletet,
az első csoportot pedig további kettőre — így összesen négy csoportot
különböztettem meg: 1. valódi szakszó, ezen belül 1.a. konkrét szakszó és
1.b. lexikai szakszó; 2. jelentésbeli szakszó; 3. köznyelvvel közös szakszó:
1. valódi szakszó — a köznyelvi beszélő nem érti, nem ismeri fel, jelen¬
tésében és alakjában is különbözik a köznyelvi szavaktól. E csoportot
további két részre oszthatjuk:
1.a. konkrét szakszó — a köznyelvben lexikai (és fogalmi) hiány miatt
sem a szóalak, sem a fogalom nem ismert, a szóalak és a fogalom is csak
a szaknyelvben ismert, pl. differencia hányados, predikátum;
1.b. lexikai szakszó — a köznyelvben a fogalom ismert (de más je¬
lölövel), a szaknyelvben használt szóalak nem ismert [ezen belül több
alcsoport elkülönítése lehetséges — teljes fogalmi egyezés (szinonímia),
részleges egyezés (rész-egész viszony, alä-fölerendeltsegi viszony)], pl.
stroke (ejtsd: sztrók, kny. gutaütés, részviszonyban: agyvérzés), diftéria
(kny. torokgyik).
2. jelentésbeli szakszó — a köznyelvi szóval alakilag megegyezik, de
egy vagy több jelentésében különbözik tőle, pl. lóerő, zöld (az első a fizi¬
kában teljesítményt, a második egy elemi részecskét jelöl);