számától, a feldolgozott anyag mennyiségétől, a könyv fizikai méretétől,
 kötetszámától; de függhet az adott terület teljes szókészletéből vett min¬
 ta nagyságától, az adott nyelvterület vagy szakma szokásaitól. Egyedül
 a címszavak száma nem igazít el bennünket a terjedelem kérdésében.
 A kereskedelemben az eladhatósági szempontok időnként felülkereked¬
 nek a tudományos szempontokon vagy a terminológiai hagyományon, pl.
 az utóbbi évtizedben terjedt el a normál méretű szótárak , nagyszótár"¬
 ként való megnevezése.
 
A nyelvek száma alapján egynyelvű, kétnyelvű és többnyelvű szótárakat
 szokás elkülöníteni. A feldolgozott nyelvek száma meghatározza a szótár
 szerkezetét, lehetővé teszi de egyben behatárolja az információk átadását.
 
Az egynyelvű szótárak közül a nyelvi típusúak a címszavak értelmezé¬
 sét adják meg azonos nyelven, általában szinonimákkal és példamonda¬
 tokkal kiegészítve. A lexikonok, enciklopédiák enciklopédikus ismerete¬
 ket adnak meg a szócikkeikben, pl. adatokkal, dátumokkal, részletesebb
 magyarázatokkal segítik elő a szavak, nevek, események jobb megisme¬
 rését. Az egynyelvű értelmező szótárak egy altípusa a tanulói szótár,
 amely az értelmező lexika mennyiségi korlátozásával, egy úgynevezett
 , definiáló szókincs" használatával teszi könnyebbé a magyarázatok meg¬
 értését a más anyanyelvűek számára.
 
A kétnyelvű szótárak a forrásnyelven (L1) megjelenő címszavak ekvi¬
 valenseit adják meg a célnyelven (L2), legtöbbször egynél több jelentést
 megadva. Nagyobb szótárak példamondatokat használnak a címszó szö¬
 vegkörnyezetben való bemutatására. Általában a forrásnyelv címszavai
 alapján betűrendes elrendezésűek.
 
A többnyelvű szótárak általában valamilyen nyelvváltozat szókincsét
 tartalmazzák, napjainkban legtöbbször szaknyelvi szótárak. A sok nyelv
 egymásmellettisége nem engedi meg hosszabb magyarázatok vagy túl
 sok információ megadását, általában a címszavak és azok más nyelvi
 megfelelőit felsorolással, néha táblázatos formában adják meg.
 
Funkció alapján aktív (dekódoló) és passzív (kódoló) típusú szótára¬
 kat különböztetnek meg egymástól. Az aktív szótár dekódoló funkció¬
 jú, elsődlegesen a jobb megértést szolgálja. Tipikus példái az egynyelvű
 szótárak között a tezaurusz, a kétnyelvű szótárak között a fordítói szó¬
 tár. A passzív szótár kódoló funkciójú, elsődlegesen a tanulást szolgálja,
 előszeretettel használnak benne utalásokat.