Seite 33 [33]
2. A LEXIKOLÓGIA ALAPFOGALMAI
a főbb testrészek neveit, mint szem, száj, fej; a külső természet olyan
jelenségeit, mint tűz, víz, Nap, Hold; és azokat az általános viszony¬
fogalmakat, amelyeket pl. a személyes névmásokkal, a mutatószókkal,
tagadással, mértékekkel szokás kifejezni stb." (Bynon 1997: 241).
A szinkrón alapszókincs (minimum-szókincs)
A legfontosabb szavakat már a 19. század végén igyekeztek leírni, eze¬
ket listába foglalni, elsősorban pedagógusok, pszichológusok, gyorsírók.
Egy-egy nyelv korpuszának méretével kapcsolatos , első generációs" nyel¬
vészeti vizsgálatok az 1920-30-as években megkezdődtek; a , második
generációs" nyelvstatisztikai vizsgálatok — köztük az alapszökinccsel
kapcsolatosak -— pedig az 1950-es években indultak meg erőteljesen,
amelyet a későbbiekben elősegített a számítógépek megjelenése és nyel¬
vészeti kutatásokban való felhasználásuk. A nyelvstatisztikai kutatások
közül közismert a francia Guiraud statisztikai módszere (Guiraud 1954,
magyarul lásd J. Soltész 1963), a minimum-szókincsre vonatkozó kísér¬
letek közül pedig az angol Basic English (Ogden 1944).
A lexikográfiában a szótárírás egyik alapvető kérdése, hogy egy nyelv
több milliós nagyságrendű szókincséből mely szavak kerüljenek be
a — több ok miatt -— sokkal kisebb méretűre tervezhető szótár címszavai
közé. Az idegennyelv-oktatásban a szótári minimum alapvető kérdés¬
ként jelent meg: hogyan lehet a leghatékonyabban oktatni egy adott
nyelvet, melyik az a szókincs, melyek azok a konkrét szavak, amelyek¬
re a nyelvtanulónak a legnagyobb szüksége van, és milyen sorrendben
történjen ezek elsajátítása. A probléma megoldására többen javasolták
egy nyelv szinkrón alapszókincsének a meghatározását és ennek feltét¬
len felvételét a szótárakba. Viszonylag egyszerű szinkrón értelemben
az alapszókincs fogalmát definiálni, azonban annak megadása, hogy
konkrétan mely szavak tartoznak ebbe a halmazba, milyen méretű szó¬
állományt jelent (számszerűen), már elvi és gyakorlati problémák sorába
ütközik. Az alábbi definíció elfogadhatóan határolja be ezt a halmazt: az
alapszókincs egy nyelv azon szavainak minimális összessége, amelyek
ismeretével az adott nyelven beszélők meg tudják egymást érteni, és
hatékonyan képesek kommunikálni egymással.
Az alapszókincsre vonatkozó nyelvstatisztikai vizsgálatok számos
nyelvben hoztak konkrét, alkalmazható eredményeket. Az olasz nyelv
+ 32°