Page 32 [32]
2.4 SZÖKINCS, SZOKESZLET
szónak és mit nem, mikor beszélhetünk összetett szóról, mikor jelzős
szerkezetről, mikor szószerkezetről (szintagmáról, frázisról). Ezekben
a kérdésekben a szakirodalom nem egységes, sőt, még abban sem, hogy
a szóösszetétel a szóképzés része, vagy a szóképzést és a szóösszetételt
külön érdemes-e tárgyalni (a probléma részletes feldolgozását lásd Fejes
2003, 2005; és H. Varga 2006). A névtani kutatásokban részben a nevek
szerkezetét (morfológiai összetételek és jelzős szerkezetek) vizsgálják,
részben a névadás (lehetséges) motivációit, amire a nevek, illetve a nyelvi
egységek (pl. összetételi tagok) jelentése, illetve korábbi jelentése alapján
próbálnak meg következtetni (lásd Bölcskei 2010).
Alapszókincs
Az egy-egy nyelv szókincsének csoportosításában használt terminológia
sajnos nem teljesen egyértelmű. Például az alapszókincs szót többféle
fogalom jelölésére is használják, mást jelölnek vele a történeti nyelvészet¬
ben, a szociolingvisztikában, vagy a szinkrón nyelvészetben (pl. nyelv¬
statisztika).
A történeti alapszókincs
Az alapszókincs egy nyelv szókészletének az a része, amely a nyelv leg¬
ősibb korszakából származik, és az összehasonlító-történeti nyelvtu¬
domány eszközeivel többé-kevésbé elkülöníthető. A magyar nyelvben
a finnugor alapszókincs tartozik ide, ez körülbelül 1700 szó, az MSzFE
tételesen felsorolja ezeket, pl. egyes testrészek nevei, a számok (lásd a szó¬
készletnek a szavak eredete alapján történő csoportosítását, és lásd még
Kálmán 2010). Egy nyelvnek ebben az értelemben meghatározott alap¬
szókincse (a magyar nyelv esetében a finnugor alapszókincs) évszázado¬
kon keresztül nem (vagy alig) változik a nyelvben.
A szociolingvisztikai alapszókincs
Szociolingvisztikai szempontból , Egy nyelv alapszókincse a nyelv szó¬
tárának az a része, amely az egyetemes — tehát a beszélő kultúrájától
független — emberi tapasztalatokat fejezi ki. Az alapszókincs tartalmazza
az olyan alapvető, biológiai cselekedeteket, mint evés, alvás, szülés, halál;
+31 +