Egy nyelv vagy nyelvváltozat szókészlete egy-egy nyelv (vagy nyelvválto¬
zat) szókészletének , teljességét" foglalja magába. Természetesen — mivel
a szókészlet végtelen és változó — valójában ennek teljes leírására nincs
lehetőség. A lexikográfiai típusú művek (a különböző szótárak) az egyes
nyelvek szókészletének legáltalánosabban használt részét tartalmazzák
— az ebből való merítés és a címszavakról való információk megadása
a szótár típusától is függ. Például az általános (köznyelvi) szótárak célja
elsősorban az általánosan ismert és gyakori használatú szavak tárolá¬
sa (e szókészlet rögzítése) és az ezekről történő információadás, ezzel
szemben a speciális (pl. terminológiai szótárak) célja az egy doménon
(tárgykörben) használt szavak - lehetőleg — minél teljesebb körű leírása.
A magyar nyelv szókészletéről írott összefoglaló tanulmányában Gerstner
a nyelv működéséhez (a kommunikációhoz) három alapvető összetevőt tart
szükségesnek: a fonológiai rendszert, a szókészletet és agrammatikai rend¬
szert. A szavakat úgy írja le, mint önálló nyelvi jeleket, amelyekben , az adott
nyelvet beszélő közösség által kialakított fogalom szorosan kapcsolódik egy
ugyancsak ennek a közösségnek a nyelvhasználatában kialakult kötött hang¬
alakhoz" (Gerstner 2003: 117). Egy nyelv szókészlete viszonylag gyorsan
változhat, új szóalakok keletkezhetnek, vagy változhat a meglévő szóalakok
jelentése; vagyis forma és tartalom külön-külön is változhat; egy nyelv alap¬
szókincse viszont többé-kevésbé állandó marad.
A szókészletet sokféleképpen lehet csoportosítani, és e csoportosítási le¬
hetőséget gyakran a szókészlettel foglalkozó nyelvtudományi ágak elneve¬
zése is tükrözi, például: etimológia — a szavak eredetével foglalkozik, szótör¬
ténet — a szavak történetével, alakjuk és jelentésük változásaival foglalkozik,
lexikográfia — a szavak szótári rögzítésének módszerével foglalkozik.