A lexikolôgia és a lexikografia is kapcsolatban áll más nyelvészeti ágak¬
kal, elsősorban a szókincs feldolgozásának és tárolásának különböző
megközelítési módjai következtében.
A lexikológia diakrón vagy szinkrón aspektusból foglalkozik egy vagy
több nyelv szókincsével, vizsgálati területe átfedést mutat a morfológiá¬
val és a jelentéstannal, valamint a szókincs változásait vizsgáló történeti
nyelvészettel, az etimológiával, továbbá a kontrasztív nyelvészettel.
A szókincsre vonatkozó diakrón nyelvészeti eredményeket gyűjtik
össze a történeti szótárakban és az etimológiai szótárakban. A szinkrón
nyelvészet (pl. jelentéstan, grammatika, stilisztika) eredményei jelennek
meg pl. az értelmező típusú szótárakban; a kétnyelvű szótárak pedig
a forrásnyelvi szókincs megfelelőit (ekvivalenseit) tartalmazzák egy má¬
sik nyelven (célnyelven); a szakszótárak tartalmazzák a szakszókinccsel
kapcsolatosan összegyűjtött meghatározásokat, kontextusokat, ekvi¬
valenseket; a gyakorisági szótárakban találjuk a szókincsre vonatkozó
gyakorisági információkat; léteznek kiejtési, ragozási, kollokációs szó¬
tárak stb. A szótárban minden lemmának van grammatikai kategóriája,
megad fonológiai, morfológiai és mondattani információkat. Ma már
a számítógépes nyelvészet és a korpusznyelvészet módszerei és eredmé¬
nyei nélkülözhetetlenek a lexikográfiában. A szótárdidaktika fontosságát
mutatják az alaplexikák (alapszókincs-listák), amelyek a nyelv leggyak¬
rabban használt és/vagy legfontosabb szavait tartalmazzák az oktatás
megkönnyítésére; ezek elkészítéséhez a nyelvstatisztika nyújt segítséget.
A lexikográfia nemzetközi szervezetei közül az európai szervezet
az EURALex - European Association for Lexicography (honlapja:
https://euralex.org/).
Az EURALex kétévente rendezi meg változó helyszíneken európai
konferenciáit, az ezen elhangzott előadásokat konferenciakötetekben
jelentetik meg. Más földrészeken is létrehoztak lexikográfiai szerveze¬
teket, ezek az alábbiak: