hagyományos pozíciójából fakadó hiányosságait pótolja, új szempontokkal
egészítse ki a múlt interpretációit. Ha Ruethershez hasonlóan Magyarország
cigány tereinek történetét és emlékezetét akarjuk rögzíteni, a bevezetőben
felkínált roma örökség, illetve a fabre-i és o(Meally-i értelemben vett roma
emlékhelyek értelmezési kereteinek kialakítása segíthet ebben. A vernaku¬
láris, alulról jövő, a nemzeti emlékezet és örökség látóterén nagyrészt kívül
eső - így akár ellen-hegemonikusnak is tekinthető - roma emlékhelyek ma
legtöbbször láthatatlanok. Míg az ellen-emlékezet írói a legtöbb esetben ¬
hangsúlyozva a többségi társadalmak és elnyomó államok narratíváival való
szembefordulást - a holokauszt emlékezetére fókuszálnak, a romák kulturá¬
lis emlékezete és öröksége egyelőre nemcsak Magyarországon, de egész Eu¬
rópában fragmentált, hiányos." , Anyaország" hiányában a romák kulturá¬
lis identitását nincs, ami védje, önreprezentációs és identifikációs törekvéseik
a többségtől függnek. Sürgető tehát, hogy a kánonból való kizárással járó
marginalizáció felülíródjon: a nyócker rendszerváltás utáni köztes tereinek
megismerése után más, városi és vidéki roma emlékhelyek is felfedezhetővé,
láthatóvá váljanak.