Page 223 [223]
OCR
222 s Köztes terek delkező városnegyede közül az egyik legyen. A nyócker, mint helyi, roma identitással bíró városnegyed akkor is egyedülálló, ha történetei, liminális terei, gyakran szubverzív kulturális gyakorlatai sokszor rövid életűek voltak és a 21. század elejére már javarészt eltűntek. Hibrid, köztes terei, mint feljebb említettem, kilógnak a Közép-Európában a , cigánynegyedek", gettósodott városrészek bevett értelmezési keretéből; sűrűn szőtt kulturális mezője kiemeli a kelet-európai városok szélén húzódó roma gettók közül. A kulturális örökség és emlékezet szempontjából Európa roma helyei aligalig léteznek, néhány múzeumtól és roma holokauszt-emlékműtől eltekintve a városok kulturális emlékezetének és identitásának nem, vagy csak elvétve képzik látható és megismerhető részét a roma emlékhelyek. Monica Ruethers az európai zsidó és cigány tereket összehasonlító - és ebben a tekintetben tudtommal egyedülálló -— tanulmányában a két helyet egyaránt olyan tematikus térként írta le, amelyek vagy a múltat, vagy a romanticizált jelent állítják színpadra. Ruethers szerint ezek a városrészek, városi helyek időn kívüliek, vagy elhunyt zsidókat vagy időtlen cigányokat reprezentálnak, hangsúlyozva a hagyományaikat, egzotikusságukat és premodern másságukat. Ráadásul, ahogy Ruethers hozzáteszi, ezek a terek a jelenleg Európában élő zsidók és romák lakhelyeitől teljesen szeparálva vannak. Bár a tanulmány a cigány tér példájára a nyócker valós és szimbolikus topográfiájától merőben különböző francia zarándokhelyként működő Saintes-Maries-de-la-Mer városát, illetve az ott évente megrendezett fesztivált, lóvásárt említi, azért érdemes megállapításait megfontolni." Egyrészt azért, mert, mint feljebb említettem, cigány terekről beszélni elsősorban kulturális, és csak másodsorban a szegregációt, marginalizációt illusztrálva, önmagában kivételes és ritka a fellelhető társadalomtudományos szakirodalomban. Másrészt, Ruethers állításai a roma és zsidó emlékezet összehasonlítása kapcsán nagyrészt adaptálhatóak a magyarországi láthatatlan roma emlékezetre, illetve a (józsefvárosi) roma identitás sajátos fejlődési ívére. Az a könyvben bemutatni kívánt és az összefoglalóban is említett folyamat ugyanis, amely során a nyócker politikai-önreprezentációs központból kulturális identifikációs térré alakult, idővel pedig az ebben a folyamatban részvevő társadalmi és kulturális gyakorlatok is egyre gyengébbek, észrevehetetlenebbek lettek, összecseng avval az egész Európára jellemző megkésett és hiányos állapottal, ami a roma reprezentációs és emlékezeti városi tereket illeti. Ahogy a roma holokauszt (pharrajimos) elismerése és a roma holokauszt emlékművek állítása is évtizedeket késett a zsidókkal szembeni üldözte591 Ruethers, Monica 2013: Jewish spaces and Gypsy spaces in the cultural topographies of a New Europe: heritage re-enactment as political folklore. European Review of History: Revue europeenne @ histoire. 20:4., 671-695.
