OCR
220 e Köztes terek ségeket, amelyek által fejlődőképessé válhatott volna, ehelyett a XIX. század óta a főváros szegénynegyedeként, később, egészen Picker faji városainak egyik példájaként való szerepléséig, cigánygettóként tűnt fel. Mindeközben, a nyóckernek nevezett városrész Közép-Európa elgettósodott, romák lakta negyedei között egyedülálló státusszal bír. A főváros történelmi városközpontjához közel eső elhelyezkedése, valamint több évszázados története nem arra predesztinálták, hogy Budapest veszélyes helyeként kerüljön a demokratikus Magyarország mentális térképére. Mégis, a XIX. század óta folyamatos elszegényedés és az ezzel összefüggő, ezt eredményező társadalmi-migrációs folyamatok, valamint a kerületfejlesztési, rehabilitációs törekvések korszakokon átívelő hiánya azt eredményezték, hogy az 1990-es évekre Józsefváros középső, illetve a körúton túli része a slum, a gettó, a cigány-negyed képzeteivel forrtak össze. Itt érdemes visszautalni a városrehabilitációs munkák kezdete kapcsán már felmerült, Sárkány Csillától, a Rév8 munkatársától idézett gondolatra, melyben a nyócker még rendszerváltás után is változó státuszára, megítélésére utalt. Sárkány szerint az 1990-es évek vége felé, amikor a városnegyed rehabilitációját kezdték tervezni, a , cigánygettó" fogalma, a roma lakosság jelenléte még tabunak számított, a negyedet inkább az ott jelen lévő prostituáltak területeként jellemezték. Hogy pontosan mikor és mitől váltotta az egyik stigma a másikat és, másfelől, a városrendezésen kívül a terület többi szereplője is hasonlóan élte-e meg ezt a diszkurzív változást, éppen annak a komplex folyamatnak a tényezői, melyet az előző fejezetekben bemutatni próbáltam. Mint utaltam rá, a közterekről eltiltott és ezáltal eltűnt prostitúció csak az egyik, leginkább kézzel fogható eleme a változásnak. Azonban, a , cigánygettó" kifejezés elterjedése és hibriddé, azaz sokjelentésűvé, kevert szemantikájúvá válása nem csak a Rákóczi tér és környékének prostituáltmentességének következtében történt, hanem a roma jelenlét társadalmi és kulturális megerősödése és átformálódása miatt is. A , cigánygettó" ugyanis a csak részlegesen kivitelezhető, sok kudarccal járó politikai és civil öntudatra ébredés helyszíne helyett egy új, hibrid kulturális térré vált. Olyan, köztes, átmeneti térré, amely magába sűrítette, összefogta a különböző roma kulturális, művészeti megnyilvánulásokat, a külső szemlélők benyomásait, az alulról jövő és hivatalos intézményeket, vagyis a számos, a könyvben helyet kapott, vagy esetlegesen abból kimaradt kerületi reprezentációs és identitásformáló gyakorlatokat. A politikai megnyilvánulás helyett a nyócker tehát a roma kulturális megnyilvánulás egy újfajta módjának lett helyszíne; a városnegyed belekényszerült a kulturális reprezentációk tükrözésének szerepébe. A felívelés és hanyatlás tehát ciklikus módon, egy kört zárt be; a Kóczétől idézett , hőskorszakhoz" hasonlóan, az identitáspolitikai küzdelmek megtorpanása után újra a kulturális terep maradt csak használató.