Page 214 [214]
OCR
Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben e 213 nek, amiből egyszer, majd, talán, valami létrejön.", a projekt egyik vezető munkatársa pedig így: , Talán nem is szabad előre gondolkozni, lehet, hogy el sem kezdtük volna csinálni, ha előre látjuk a nehézségeket". Ismét hangsúlyozhatjuk, hogy nehéz egy alapvetően hosszú távra tervezett regenerációs programot csupán az első néhány évét figyelembe véve megítélni, mégis, az első időszak tapasztalatai alapján úgy tűnhetett, hogy a nagy átalakításokhoz szükséges európai uniós források elapadása után a program nem nem tudott önjáróvá válni. Ladányi János egy Amaro Dromban megjelent cikkben"" már a konkrét beavatkozások kezdete előtt, 2005-ben élesen kritizálta a Magdolna negyedbe tervezett szociális rehabilitációt, ugyanis szerinte ezen a területen (mint ahogy a másik két szociális rehabilitációs akcióterületen, vagyis az Illatos úti , Dzsumbujban" és Kőbányán) teljesen más jellegű programokra lett volna szükség." Ladányi szerint a Rév8 koncepciójával szemben éppen ebben a városnegyedben nem a lakosság megtartására kellett volna törekedni, hanem részben lebontani az épületeket, illetve segíteni a lakosoknak, hogy a szegregált környezet helyett az integrációt elősegítő lakókörnyezetbe kerüljenek. Ahogy a gettósodás tényét már a rendszerváltás után közvetlenül detektáló szociológus fogalmazott: , nem szociális rehabilitációnak nevezett gettócsinosításra, hanem átgondolt antiszegregációs programokra lenne szükség." Ladányi szerint továbbá a Magdolna projekt tulajdonképpen az , etnikai elkülönülés legkirívóbb eseteinek konzerválása", ahol nem valósult meg valódi, participatív regeneráció, mert a tervek a civilek bevonása nélkül készültek. Ha Ladányinál megengedőbbek is vagyunk, akkor is leszűrhető az az általános tapasztalás, hogy a szociális rehabilitáció lényegi pontjai, többek között a társadalmi egyenlőséggel együttjáró térbeli identitásformálás nehézkesen és csak részlegesen valósult meg. Ahogy arra utaltam, az erőteljesebb demokratikus hagyományokkal, és ennek megfelelően erősebb civil társadalommal, illetve állampolgári aktivitással bíró Nyugat-Európában sokkal több jó gyakorlat található a stigmatizált városnegyedek szociális és közösségi alapon történő rehabilitációjára. A Magdolna-negyed megújítási gyakorlataiban ugyan jelen voltak civil szervezetek, a fenntartásába viszont már nem sikerült bevonni őket. A szerepek többsége a Rév8-ban összpontosult, így amikor véget ért a városrehabilitációs folyamat és az ügynökség , elhagyta a terepet", a programok fenntartásának nem volt meg a civil és önkormányzati bázisa. Annak, hogy miért nem alakult ki erős önszerveződő közösség, számos oka van, ezek között szerepet játszhatott a résztvevő szereplők közötti, egymás 58 Csizmady et al 2012: 9. 579 Jakab Diana 2005: Gettöcsinositäs. Amaro Drom. 2005.05.01. (utols6 letéltés: 2012. oktdber 14.). 580 Ladányi ezt, a Rév8-éval ellentétes véleményt, illetve elképzeléseit fejtette ki a már említett, Perczel Anna-féle, meg nem valósult közép-józsefvárosi kerületrendezés kapcsán is.
