Oldal 214 [214]
Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben e 213
nek, amiből egyszer, majd, talán, valami létrejön.", a projekt egyik vezető
munkatársa pedig így: , Talán nem is szabad előre gondolkozni, lehet, hogy
el sem kezdtük volna csinálni, ha előre látjuk a nehézségeket". Ismét hang¬
súlyozhatjuk, hogy nehéz egy alapvetően hosszú távra tervezett regenerációs
programot csupán az első néhány évét figyelembe véve megítélni, mégis, az
első időszak tapasztalatai alapján úgy tűnhetett, hogy a nagy átalakításokhoz
szükséges európai uniós források elapadása után a program nem nem tudott
önjáróvá válni.
Ladányi János egy Amaro Dromban megjelent cikkben"" már a konkrét
beavatkozások kezdete előtt, 2005-ben élesen kritizálta a Magdolna negyed¬
be tervezett szociális rehabilitációt, ugyanis szerinte ezen a területen (mint
ahogy a másik két szociális rehabilitációs akcióterületen, vagyis az Illatos
úti , Dzsumbujban" és Kőbányán) teljesen más jellegű programokra lett
volna szükség." Ladányi szerint a Rév8 koncepciójával szemben éppen eb¬
ben a városnegyedben nem a lakosság megtartására kellett volna törekedni,
hanem részben lebontani az épületeket, illetve segíteni a lakosoknak, hogy
a szegregált környezet helyett az integrációt elősegítő lakókörnyezetbe kerül¬
jenek. Ahogy a gettósodás tényét már a rendszerváltás után közvetlenül de¬
tektáló szociológus fogalmazott: , nem szociális rehabilitációnak nevezett get¬
tócsinosításra, hanem átgondolt antiszegregációs programokra lenne szükség."
Ladányi szerint továbbá a Magdolna projekt tulajdonképpen az , etnikai el¬
különülés legkirívóbb eseteinek konzerválása", ahol nem valósult meg valódi,
participatív regeneráció, mert a tervek a civilek bevonása nélkül készültek.
Ha Ladányinál megengedőbbek is vagyunk, akkor is leszűrhető az az általá¬
nos tapasztalás, hogy a szociális rehabilitáció lényegi pontjai, többek között a
társadalmi egyenlőséggel együttjáró térbeli identitásformálás nehézkesen és
csak részlegesen valósult meg. Ahogy arra utaltam, az erőteljesebb demokra¬
tikus hagyományokkal, és ennek megfelelően erősebb civil társadalommal,
illetve állampolgári aktivitással bíró Nyugat-Európában sokkal több jó gya¬
korlat található a stigmatizált városnegyedek szociális és közösségi alapon
történő rehabilitációjára. A Magdolna-negyed megújítási gyakorlataiban
ugyan jelen voltak civil szervezetek, a fenntartásába viszont már nem sike¬
rült bevonni őket. A szerepek többsége a Rév8-ban összpontosult, így amikor
véget ért a városrehabilitációs folyamat és az ügynökség , elhagyta a terepet",
a programok fenntartásának nem volt meg a civil és önkormányzati bázisa.
Annak, hogy miért nem alakult ki erős önszerveződő közösség, számos oka
van, ezek között szerepet játszhatott a résztvevő szereplők közötti, egymás
58 Csizmady et al 2012: 9.
579 Jakab Diana 2005: Gettöcsinositäs. Amaro Drom. 2005.05.01. (utols6 letéltés: 2012. oktdber 14.).
580 Ladányi ezt, a Rév8-éval ellentétes véleményt, illetve elképzeléseit fejtette ki a már említett, Perczel
Anna-féle, meg nem valósult közép-józsefvárosi kerületrendezés kapcsán is.