Oldal 212 [212]
OCR
Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben « 211 rendszerekkel), hiszen a nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyították, hogy a kizárólag etnikai közösségfejlesztő gyakorlat kifejezetten romboló hatású, mert résztvevőit az integráció helyett csak elszigeteli, szegregálja." Az ellentétes szándék ellenére úgy tűnhet, hogy első éveiben legalábbis, a Kesztyűgyár mégis csupán az , etnikai alapú társadalmi tőkét" tudta használni, azaz az amúgy is egymást ismerő, szoros szomszédságban élő, majdnem kizárólag roma fiatalokat vonzotta be a házba, hogy a mindennapjaikba különböző foglalkozásokat, fejlesztő programokat vigyen, vagy csak egyszerűen helyszínként szolgáljon a napjuk eltöltéséhez. A Kesztyűgyár zártsága, ambivalens módon szegregáló hatásának felvázolása után érdemes röviden utalni rá, milyennek látták a megkérdezett szakemberek a közösségi ház és a Mátyás tér jövőjét, a Magdolna projekt végével kezdődő saját lábra állását. Mivel a legfőbb, látványos beruházások és rehabilitációs beavatkozások 2010-ig, azaz a második fázis befejezéséig lezajlottak, az ezen időszakban vizsgált vélemények relevánsak lehetnek. Mind a Rév8 saját munkatársai, mind az általuk megbízott vagy velük kooperáló szociális munkások, közösségi dolgozók úgy élték meg, hogy a szociális rehabilitáció erejüket meghaladó vállalás volt, gyakorlatilag születésétől magában hordozta bizonyos elemek, célok kudarcát, megvalósíthatatlanságát. Sárkány Csilla úgy vélte, hogy a Magdolna projektet megismerő külföldi szakemberek is teljesen egyedinek, szokatlannak találták azt a formát, amit a Rév8 választott, tehát a , lakottan történő felújítást", a szociális rehabilitáció ezen participatív formáját. , Sehol nem lehet látni, minket szoktak csodálni, hogy ezt csináltuk. A franciák, angolok, skótok, ahol ez az egész integrált regenerációs programok mennek, azt mondták, hogy ilyent ők nem láttak soha. Tehát eleve az, hogy lakottan történő felújítást senki nem vállal, tehát mi már azért, mi minden házat lakottan csináltunk, tehát muszáj valamilyen együttműködés a lakókkal." Mindazonáltal, az egyedi státusz elnyerése mellett mintha éppen a lényeg veszett volna el a rehabilitáció során, mivel Sárkány szerint: , Amit most az uniós pályázatban nem tudtunk megcsinálni, mert nem is volt rá lehetőség, ez, hogy közösen csináljuk a munkát. [...] Sokkal keményebb körülmények vannak, minthogy mi azt mondjuk a lakóknak, hogy gyertek, valamit csináljunk közösen. Én azt hiszem, hogy van egy szint, ahol 3 Gerö-Sik-Zongor: i.m. 84. 54 Részlet a Sárkány Csillával 2011. január 7-én felvett interjúból.
