Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben « 209
ta, hogy a vadállatok és oláh cigányok közé ő be nem tenné a lábát." Ezen
felül más irányból, a VIII. kerület többi, szoros szomszédságban lévő utcái¬
ból, területeiről sem jutottak el ide a gyerekek. Csőke a fent idézett interjúban
azt is megemlítette például, hogy a Rákóczi tér oldalában, a Mátyás tértől
körülbelül 600 méterre található Németh László Általános Iskolából is el¬
maradoztak a kezdetben intenzív munkával becsalogatott diákok, mert , azt
mondta az igazgató, hogy ő nem szívesen ajánlja a gyerekeinek a Kesztyűgyár
programjait, mert itt olyan alulszocializált gyerekek vannak, akiktől inkább
távol tartaná ő is és a szülők is, minthogy beküldje őket."
A Kesztyűgyár tehát egyfajta , gettó lett a gettóban": a nagyon szűk érte¬
lembe vett környék, vagyis a Mátyás tér és az azt közvetlenül környező utcák
lakosai, illetve elsősorban az ő gyerekeik használták. A közösségi ház kisa¬
játítása mindeközben két irányban történik: nemcsak azért nem ment végbe
valódi integráció, keveredés, mert , kívülről" nem mertek idejönni a gyere¬
kek, hanem azért is, mert a közösségi házat birtokba vevő gyerekek azt nem
is engedték át másnak, ellenséges viselkedésükkel elűzték az , idegeneket".
Ahogy Csőke Zita fogalmazott:
, Van egy kialakult gárda, de nekik nem annyira érdekük, hogy mások is
bejöjjenek és használják a házat, illetve, hogy velük is kapcsolatba kerül¬
jenek. [...] Folyamatosan kell toboroznunk, de arra is felkészülni, hogyha
jönnek, akkor itt összetűzések is lehetnek. Nem ilyen nagyon vészes érte¬
lemben, de beszólogatások, kikezdések, meg annak a demonstrálása, hogy
ez a mi területünk. Tehát ezt is kell egy kicsit érdekeltté tenni a gyerekeket,
akik egyébként itt nagyon jól érzik magukat, hogy ne csak ők járjanak ide,
hanem mások is járhassanak."
A Kesztyűgyár tehát úgy vált népszerű, valóban jól, nagy kihasználtsággal
működő közösségi házzá, hogy mindeközben - legalábbis részben - fenntar¬
totta a városnegyedet évtizedek óta sújtó sztereotípiákat: megmaradt veszé¬
lyes helynek, ahová majdnem kizárólag csak roma gyerekek jártak, és amit
a magasabb státuszú lakosok, illetve a kerület vagy Budapest más részein
élők csak elvétve használtak. Míg Nagy Zsuzsa szakdolgozatában arra jutott,
hogy a közösségi ház az integrációs gyakorlatokat dzsentrifikáló és közép¬
osztályosító célokkal hangolta össze, ezt az általam készített interjúk nem
igazán támasztották alá. Nagy szerint a rehabilitáció során a Kesztyűgyárat
arra akarták használni, hogy a klasszikus dzsentrifikációs modell, vagyis az
57 Nagy Zsuzsa: i.m. 37.
568 Reszlet a Csöke Zitäval 2011. január 10-én felvett interjúból.
569 Részlet a Csôke Zitäval 2011. január 10-én felvett interjúból.