OCR
Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben + 197 nehéz lesz változtatni." Ugyancsak 1997-ben készült el Budapest Városrehabilitációs Programja, melynek továbbgondolásában, a 2000-es évek elején elkészült Budapesti Városfejlesztési Koncepcióban szerepelt először a szociális városrehabilitáció gondolata. A 2003-as dokumentumban ugyanis, kibővítve a Városrehabilitációs Programban megfogalmazott rehabilitációs követelményeket, helyet kapott az Európai Unióban addigra elterjedt szociális rehabilitáció gyakorlata, beemelve a , fenntartható társadalmat és közösségi gondoskodást", mint stratégiai célt. Anélkül, hogy részletesen belemennénk a budapesti városrehabilitációs törekvések szabályozási és stratégiai történetébe, fontos kiemelni néhány további, a szociális rehabilitációval öszszefüggő eseményt. 1997-ben született meg az a fővárosi rendelet, amely létrehozta a városrehabilitációs keretet, így ettől kezdve a kerületi önkormányzatokon kívül a főváros is elkülönített forrásokat erre a célra. A rendelet, melyet a kezdetekben sok kritika ért amiatt, hogy nem differenciált rászorultság alapján a pályázó társasházak között, számos módosítás után végül 2005-ben emelte be a támogatható programok közé a szociális rehabilitációt. A szövegben pontosították, hogy milyen követelményeknek kellett megfelelnie egy rehabilitációs programnak: tartalmaznia kellett helyzetfelmérést, részletes rehabilitációs tervet és monitoring programot, valamint biztosítania kellett a helyi lakosság, a különböző programokban érintett tulajdonosok és a helyi civil szervezetek bevonását annak érdekében, hogy a rehabilitáció komplex módon jöhessen létre." Így, támaszkodva az előző fejezetben megfogalmazott kritériumokra, a kezdeti tervek tartalmazták a participatív rehabilitációs gyakorlat legfontosabb elemeit. Egyfelől tehát feltűnt a szociális rehabilitáció gondolata a fővárosi szintű dokumentumokban, másrészt, ahogy azt Erdősi Sándor, a Magdolna Negyed Program vezetője egy 2010 decemberében készült interjúban felidézte, párhuzamosan egy másik szálon is elkezdődött a közösségi részvétellel történő negyedrehabilitáció tervezése. A VIII. kerületet, mint konkrét modell-terepet Alföldi György, a Rév8 Zrt. vezetője választotta ki, hogy a külföldi tapasztalatok és regenerációs példák után ezen a helyen is hasonló programot valósítsanak meg. A VIII. kerületben lezajlott rehabilitációs programok vizsgálata kapcsán fontos jelezni, hogy a szociális rehabilitációnak nevezett Magdolna projektet - nem véletlenül - megelőzte kettő, piaci alapú és egymáshoz képest is teljesen más szemléletet képviselő program is. Ahogy Sárkány Csilla fogalmazott: 524 Részlet a Sárkány Csillával 2011. január 7-én felvett interjúból. Somogyi Eszter - Szemző Hanna - Tosics Iván 2007: Városrehabilitáció kétszintű önkormányzati rendszerben: budapesti sikerek és problémák. In Enyedi Görgy (szerk.): A történelmi városközpontok átalakulásának társadalmi hatásai. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. 70-72. 526 Somogyi-Szemzé-Tosics: i.m. 74-76.