Oldal 197 [197]
196 e Köztes terek
zálták az elmúlt évtizedekben és születtek más szempontokat figyelembe
vevő, újabb participációs modellek, melyek részletes bemutatása túlfeszítené
a fejezet kereteit. Ami azonban lényeges a modellek alkalmazhatóságának,
illetve egyáltalán, a participáció gyakorlatának elterjedése kapcsán, az azon
társadalmi-történeti sajátosságok összejátszása, amelyek a közép-kelet-euró¬
pai nagyvárosokban, így Budapesten is befolyással voltak. Míg a közösségi
tervezés Észak-Amerikában és Nyugat-Európában alapvetően demokratikus
berendezkedésű államokban tudott kiépülni és elterjedni, addig régiónkban
és hazánkban az államszocialista időszak örökségével ez sokkal nehézke¬
sebb folyamat volt. Ahogy Csanádi Gábor és szerzőtársai megállapították:
, az erősen központosított, paternalista rendszerekben - mint amilyennek
a szocializmus is számít - lényegileg hiányzik a spontán érdekképviseleti
csoportok létrehozásának és intézményesítésének kultúrája, illetve annak
gyakorlata, hogy hogyan lehet a bürokratikus hatalmi struktúrával szem¬
ben bizonyos kérdésekben befolyást szerezni."
Ezen területi és kulturális sajátosságok ismeretében már kevésbé meglepő,
hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben ilyen kevés participatív, illetve
szociális alapú városrehabilitációs projekt valósult meg. Továbbá az is ért¬
hetővé válik, hogy amíg a várostervezés, városirányítás az önkormányzati
rendszer ellenére is centralizált és a döntéshozatal , lejjebb kerülése", a lakos¬
sági meghallgatások gyakorlata alig-alig épült ki, addig az a kevés, közössé¬
gi részvételt célzó, kísérleti projekt is, ami megvalósult, számos nehézségbe
ütközött, kudarcaik részben determináltak voltak. A Magdolna-negyedben
megvalósult szociális rehabilitációs projekt kapcsán tehát ezen előfeltevések¬
kel, illetve , nehezítő tényezőkkel" kellett számolni."? Visszatérve tehát a fent
említett, 1997-es városmegújítási előkészületekre, ekkor készült el a főváros
belső kerületeiben elhelyezkedő , krízisterületek" behatárolása, amivel Jó¬
zsefvaros egyes negyedei - mint Budapest legrosszabb állapotban lévő részei
- újra a rehabilitációs feladatok középpontjába kerültek." Ahogy Sárkány
Csilla, a Rév8 Zrt. egykori vezérigazgató-helyettese és a közszolgálati progra¬
mok vezetője fogalmazott egy 2011 januárjában vele készült interjúban: , már
"97-ben, amikor volt egy ilyen kerületi stratégia, akkor ki lett mondva, hogy itt
van egy szegregációs történet, ami nagyon komolyan elindult, és hogyha ezzel
valami nem történik, akkor ez totális gettósodáshoz fog vezetni, amin nagyon
51 Csanádi Gábor et al. 2010: 21.
52 György Eszter - Oláh Gábor: , Veszélyes helyből" családbarát városnegyed. Családbarát szempon¬
tok a Magdolna negyed szociális rehabilitációja során. ELTE.
53 "Kovács Zoltán 2005: A városrehabilitáció eredményei és korlátai Budapesten. In Egedy Tamás
(szerk.): Városrehabilitáció és társadalom. MTA Földrajzi Kutatóintézet. Budapest. 161-162.