Page 196 [196]
OCR
Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben « 195 row Mivel a Józsefváros történetéről szóló fejezetében már részletesen írtam a szocialista időszak kerületrendezési, felújítási terveiről illetve inkább azok hiányáról, itt talán elegendő arra utalni, mennyire ironikusan hatnak ma azok a mondatok, amelyekben Szelényiék egy , utolsó éveit" élő városrészt vizsgáltak, melyben néhány évvel később a szűk utcácskák helyén lakótelepek, a szűk udvarok helyett tágas parkok jelennek majd meg. A szerzők egy s Utolsó lehetőséget" emlegettek, amely felkínálta magát a társadalomkutató számára, hogy egy érintetlen városrészről tudósítson."" Mint tudjuk, a Szelényiék által elemzett Külső-Józsefváros néhány utcát leszámítva (Baross utca, Szigony utca, Práter utca, Tömő utca) nem került szanálásra. Ezekben az utcákban a "70-es években valóban megindult a bontás, majd a panel építés - vagyis az előző fejezetben már tárgyalt , brutális városrekonstrukció? egy példája valósult meg, a felújítási programok azonban megszakadtak az 1980es évek elején. A rendszerváltás előtt Budapesten csak a Középső-Ferencvárosban indult el egy rehabilitációs folyamat (1985-ben), melyet a helyi önkormányzat a rendszerváltás után is, 1992-től folytatni kívánt." Ezen az egyedülálló példán kívül - valamint a korábban többször idézett és nem megvalósult, Perczel Anna vezetésével készített rendezési terven kívül" - a rendszervältást követően legközelebb csak 1997-ben merült fel, hogy a főváros rehabilitációs területeit, legfontosabb feladatait meghatározzák. Fontos kiemelni a megkésettség társadalomtörténeti okait. A participatív városmegújítás legfontosabb eleme ugyanis, ahogy erre korábban is utaltam, az, hogy ne pusztán a lakosságért, hanem a lakossággal együtt valósuljon meg, olyan valódi közreműködés létrejöttével, amely a szereplők közötti bizalmon és őszinte kommunikáción alapszik. Ez a gyakorlatban jelentheti a participáció különböző szintjeit és módjait, melyeket Sherry Arnstein már 1968-ban modellált az azóta kanonikus és sűrűn hivatkozott participációs létrájában, amely a manipulációtól kezdve többek között a konzultáción, partnerkapcsolaton keresztül a közösségi irányításig tartott." Arnstein modelljét sokan kriti57 Nemes-Szelényi 1967: 165. 58 Egedy Tamas és munkatärsai 2002: Värosrehabilitäciös programok eredményei és tapasztalatai Budapesten. Falu, város, régió. 3. 59 Ezen a ponton a Perczel-féle tervről azt kell megjegyezni, hogy a később a Rév8 által alkotott rehabilitációs programnak sok helyen szögesen az ellentétét javasolja: olyan, a Rév8 által Magdolnanegyednek nevezett területen javasol bontást, ahol a Magdolna-projekt minden épületet megőriz, viszont számos olyan háztömböt, a városrész jellegzetes, egy emeletes épületeit védte volna (ezek inkább a későbbi Corvin-Szigony projekt területe alá esnek), melyeket a Rév8 lebontott. Ladányi János 1992: Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről. Tér és Társadalom. 6. évf. 3-4., 75-88. 529 Csanádi Gábor et al. 2010: 15-17. Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea 2010: Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. Tér és Társadalom. (24.) 1. 15-36.
