Page 196 [196]
Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben « 195
row
Mivel a Józsefváros történetéről szóló fejezetében már részletesen írtam
a szocialista időszak kerületrendezési, felújítási terveiről illetve inkább azok
hiányáról, itt talán elegendő arra utalni, mennyire ironikusan hatnak ma
azok a mondatok, amelyekben Szelényiék egy , utolsó éveit" élő városrészt
vizsgáltak, melyben néhány évvel később a szűk utcácskák helyén lakótele¬
pek, a szűk udvarok helyett tágas parkok jelennek majd meg. A szerzők egy
s Utolsó lehetőséget" emlegettek, amely felkínálta magát a társadalomkutató
számára, hogy egy érintetlen városrészről tudósítson."" Mint tudjuk, a Szelé¬
nyiék által elemzett Külső-Józsefváros néhány utcát leszámítva (Baross utca,
Szigony utca, Práter utca, Tömő utca) nem került szanálásra. Ezekben az ut¬
cákban a "70-es években valóban megindult a bontás, majd a panel építés
- vagyis az előző fejezetben már tárgyalt , brutális városrekonstrukció? egy
példája valósult meg, a felújítási programok azonban megszakadtak az 1980¬
es évek elején.
A rendszerváltás előtt Budapesten csak a Középső-Ferencvárosban in¬
dult el egy rehabilitációs folyamat (1985-ben), melyet a helyi önkormány¬
zat a rendszerváltás után is, 1992-től folytatni kívánt." Ezen az egyedülálló
példán kívül - valamint a korábban többször idézett és nem megvalósult,
Perczel Anna vezetésével készített rendezési terven kívül" - a rendszerväl¬
tást követően legközelebb csak 1997-ben merült fel, hogy a főváros rehabi¬
litációs területeit, legfontosabb feladatait meghatározzák. Fontos kiemelni
a megkésettség társadalomtörténeti okait. A participatív városmegújítás leg¬
fontosabb eleme ugyanis, ahogy erre korábban is utaltam, az, hogy ne pusz¬
tán a lakosságért, hanem a lakossággal együtt valósuljon meg, olyan valódi
közreműködés létrejöttével, amely a szereplők közötti bizalmon és őszinte
kommunikáción alapszik. Ez a gyakorlatban jelentheti a participáció külön¬
böző szintjeit és módjait, melyeket Sherry Arnstein már 1968-ban model¬
lált az azóta kanonikus és sűrűn hivatkozott participációs létrájában, amely
a manipulációtól kezdve többek között a konzultáción, partnerkapcsolaton
keresztül a közösségi irányításig tartott." Arnstein modelljét sokan kriti¬
57 Nemes-Szelényi 1967: 165.
58 Egedy Tamas és munkatärsai 2002: Värosrehabilitäciös programok eredményei és tapasztalatai Bu¬
dapesten. Falu, város, régió. 3.
59 Ezen a ponton a Perczel-féle tervről azt kell megjegyezni, hogy a később a Rév8 által alkotott re¬
habilitációs programnak sok helyen szögesen az ellentétét javasolja: olyan, a Rév8 által Magdolna¬
negyednek nevezett területen javasol bontást, ahol a Magdolna-projekt minden épületet megőriz,
viszont számos olyan háztömböt, a városrész jellegzetes, egy emeletes épületeit védte volna (ezek
inkább a későbbi Corvin-Szigony projekt területe alá esnek), melyeket a Rév8 lebontott. Ladányi
János 1992: Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről. Tér
és Társadalom. 6. évf. 3-4., 75-88.
529 Csanádi Gábor et al. 2010: 15-17. Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea 2010: Nyil¬
vánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. Tér és Társadalom. (24.) 1. 15-36.