Oldal 193 [193]
OCR
192 e Köztes terek által idézett , vereséget szenvedett közösség" (defeated community) érzésével. Ez azt jelenti, hogy egy olyan városnegyedben, amelyhez az a sztereotípia kapcsolódik, hogy nem biztonságos, adott esetben veszélyes, nehéz elvárni az ottani, kirekesztett lakosságtól, hogy befogadó és nyitott legyen a változásokra. 2 Ahhoz, hogy egy közösség ne magára kényszerítettnek érezze a lakókörnyezetét (ahol választás híján élni kényszerül), hanem saját választásának, éppen egy, a helybeli társadalmi tőkét és involválódást elősegítő programra van szükség. Azonban az, hogy a mégoly kitartó és hosszan tartó együttműködés után hogyan tudja egy közösség önállóan - már a konkrét támogatások és a regenerációban közreműködő szakemberek nélkül - fenntarthatóvá tenni az elért változásokat, tulajdonképpen egyik tanulmányból sem derül ki. Talán még nem telt el elég idő, hogy a jó gyakorlatok esetén (Magyarországon, de akár a nyugat-európai példáknál is) láthatóvá váljon a fenntarthatóság, a program stabil, megmaradó eredményei. Ezek a fenntartások a józsefvárosi példák kapcsán is relevánsak, az elmúlt évek során végbement változások hatásai még csak rövid távon észlelhetőek. Mindazonáltal a fejezetben összegyűjtött kritériumok, jellegzetességek alkalmasak lehetnek arra, hogy körülhatárolják azt a keretrendszert, kontextust, amelyben a budapesti rehabilitációs példa is értelmezhető. Természetesen figyelembe kell venni a magyarországi regenerációs gyakorlat politikai-történelmi okokból következő megkésettségét, vagyis azt a tényt, hogy a fent említett példák, elsősorban az angolszász kontextusban, már legalább húsz éve jelen vannak. Nyugat-Európában tehát ennyi idő alatt már sok tapasztalatot le lehetett szűrni a számos, a sikeresség mértékében különböző participatív rehabilitációs folyamatokból. 52 Taylor, Marilyn: i.m. 79.
