Page 193 [193]
192 e Köztes terek
által idézett , vereséget szenvedett közösség" (defeated community) érzésével.
Ez azt jelenti, hogy egy olyan városnegyedben, amelyhez az a sztereotípia
kapcsolódik, hogy nem biztonságos, adott esetben veszélyes, nehéz elvárni az
ottani, kirekesztett lakosságtól, hogy befogadó és nyitott legyen a változások¬
ra. 2 Ahhoz, hogy egy közösség ne magára kényszerítettnek érezze a lakó¬
környezetét (ahol választás híján élni kényszerül), hanem saját választásának,
éppen egy, a helybeli társadalmi tőkét és involválódást elősegítő programra
van szükség. Azonban az, hogy a mégoly kitartó és hosszan tartó együttmű¬
ködés után hogyan tudja egy közösség önállóan - már a konkrét támogatá¬
sok és a regenerációban közreműködő szakemberek nélkül - fenntarthatóvá
tenni az elért változásokat, tulajdonképpen egyik tanulmányból sem derül
ki. Talán még nem telt el elég idő, hogy a jó gyakorlatok esetén (Magyar¬
országon, de akár a nyugat-európai példáknál is) láthatóvá váljon a fenn¬
tarthatóság, a program stabil, megmaradó eredményei. Ezek a fenntartások
a józsefvárosi példák kapcsán is relevánsak, az elmúlt évek során végbement
változások hatásai még csak rövid távon észlelhetőek.
Mindazonáltal a fejezetben összegyűjtött kritériumok, jellegzetességek
alkalmasak lehetnek arra, hogy körülhatárolják azt a keretrendszert, kon¬
textust, amelyben a budapesti rehabilitációs példa is értelmezhető. Termé¬
szetesen figyelembe kell venni a magyarországi regenerációs gyakorlat poli¬
tikai-történelmi okokból következő megkésettségét, vagyis azt a tényt, hogy
a fent említett példák, elsősorban az angolszász kontextusban, már legalább
húsz éve jelen vannak. Nyugat-Európában tehát ennyi idő alatt már sok ta¬
pasztalatot le lehetett szűrni a számos, a sikeresség mértékében különböző
participatív rehabilitációs folyamatokból.
52 Taylor, Marilyn: i.m. 79.