csoportokra.""" Vagyis kifejezett figyelmet kell fordítani a leszakadó város¬
részek , legleszakadtabb", leginkább kirekesztett rétegeire, ehhez viszont ki¬
tüntetett figyelemre és célirányos programokra van szükség. Ahhoz, hogy
egy ilyen érzékeny, gyakran saját stigmatizált státusza miatt ellenálló, ellen¬
séges csoport képes legyen involválódni és előremozdítani a lakókörnyezete
rehabilitációjának folyamatát, elsődleges szükség van a közösségi képesség¬
fejlesztésre. A 90-es években a közösségfejlesztés (community-development)
helyett használni kezdett fogalom, a közösségi képességfejlesztés (commu¬
nity capacity-building, CCB) az Angol Jótékonysági Bizottság (UK Charity
Commission) 2000-es definíciója szerint , egy közösség tagjainak készségeit
és képességeit fejleszti annak érdekében, hogy identifikálják, megfogalmaz¬
zák szükségleteiket és teljesebben tudjanak a társadalomban részt venni?"
A közösségi képesség-fejlesztés eredményeképpen a megerősödött közössé¬
gek és az önkéntesség fokozott megjelenése képesek lehetnek a társadalmi
kirekesztés csökkentésére. Az angliai rehabilitációs programokban az utóbbi
években már kivétel nélkül szerepel a fogalom, mint a program fenntartha¬
tóságának kulcsa, de a gyakorlatban ezek jelentése és működőképessége nem
egyértelmű. Duncan és Ihomas szerint még mindig sok olyan program van,
melyek közösségi képességfejlesztő irányultsága ad-hoc, nem megfelelően
kidolgozott." Bár a 2000-es évek elejére a terminus általánosan elfogadottá
és használttá vált a különböző közösségi politikák diskurzusában, egyfajta
szkeptikus hozzáállás is megfigyelhető vele kapcsolatban. Ahogy a társa¬
dalmi igazságosság és közösségi fejlesztés angliai kutatója, Gary Craig egy
cikkében idézi, a CCB , helyi készségeket fejleszt annak érdekében, hogy az
emberek meg tudják fogalmazni, mi az, ami hiányzik"."" Anélkül, hogy itt
részletesebben belemennék a fogalom jellemzésébe és kritikájába, elég any¬
nyit megjegyezni, hogy a közösségi képességfejlesztés mint módszer is azt
célt szolgálná elvben, hogy egy participatív rehabilitáció valóban a közösség
közreműködésével, sőt, irányításával jöjjön létre. Ehhez mindenekelőtt tehát
az önkéntesség felerősítésére, egy nagyon rugalmas és plurális megközelí¬
tésre és olyan határozott és hatékony bátorításra, tréningre lenne szükség,
amelynek segítségével egy közösség valóban magára tudná vállalni a környe¬
zetében zajló rehabilitációs projekt felelősségét."
Hogy ez a legtöbb esetben mégsem így történik, hanem - ahogy a helyi
kutatók, David Jarvis és munkatársai egy, az angliai Coventryban végbement