Page 190 [190]
Participatív városrendezés Európában + 189
boljunk! elv a politikában való széleskörű elterjedésével magyarázható."
A társadalmi tőke ebben a kontextusban releváns jelentése, vagyis a társas
kapcsolathálózatok jelentőségének értékelése a fejezet elején már bemutatott
,brutális rehabilitáció" kapcsán vált fontossá. A "60-as, "70-es évek totális
rombolással és a kizárólag a fizikai megújulással járó rehabilitációs prog¬
ramjai ugyanis közvetett módon negatív hatással voltak a helyi közösségre,
amelynek kapcsolathálója vagy szétroncsolódott, vagy épp - a lakótelepek
homogén és anonim jellege miatt - magába zárult, izolálódott a társadalom
többi részétől. A társadalmi tőke szempontjait érvényesítő politikák tehát
a „Ne romboljunk!" alapelv mellett a nagyvárosok kisebb egységeire, város¬
negyedekre, szomszédsági közösségekre koncentrálnak, hogy közösségi te¬
rek létrehozásával, a közösségi tevékenységek sűrítésével erősebb szomszéd¬
sági kapcsolatokat hozzanak létre."
Egy konkrét participatív rehabilitációs projekt esetén a társadalmi tőke
mint eszköz alkalmazása azt jelenti, hogy a családi, szomszédsági, baráti
kapcsolatokat felerősítve és egymással összekötve egy szélesebb körű helyi
csoport jöhet létre. Alapvető fontosságú ehhez a jószándék, szimpátia, em¬
pátia és szomszédság-érzés felerősítése, fejlesztése, melyek segítségével szo¬
rosabb és együttműködőbb társadalmi egységek alakulnak. Azért, hogy ez
kialakuljon és fennmaradjon, a közösség-alapú regenerációs folyamat részei
lehetnek utca-fesztiválok, bulik, közösségi piknikek, közösségi művészeti
programok, fesztiválok és más hasonló események." A társadalmi tőke fo¬
galmának ebben a kontextusban való használata tulajdonképpen visszavezet
annak a gondolatnak a hangsúlyozásához, hogy a közösség-alapú rehabili¬
táció valóban közösség-fókuszú kell, hogy legyen. Vagyis nem elég látszólag
bevonni (de valójában csak informálni és kész helyzet elé állítani) egy reha¬
bilitálandó városnegyed lakosait, hanem egyenlő partnerré kell őket tenni.
Pete Duncan és Sally Ihomas már idézett tanulmánya szerint ehhez arra van
szükség, hogy a terveket maguk a közösségek hozzák létre, a döntéshozók és
autoritások pedig rugalmasan, a helyi körülményekhez alkalmazkodva ve¬
gyenek részt a folyamatban."
A valódi bevonódás viszont azt jelenti, hogy minden réteget meg kell tud¬
ni szólítani, ahogy Gerő és munkatársai kiemelik: , nem pusztán a magukat
megszervezni képes csoportok projektekbe történő bevonásáról van szó: a helyi
társadalom önszerveződésre képtelen rétegeit is meg kell szólítani a tervezés
és kivitelezés során, különösen nagy hangsúlyt fektetve a snehezen elérhető,
50° Geré-Sik-Zombor: i.m. 68.
52 Ger6-Sik-Zombor: i.m. 70.
Duncan, Thomas: i.m. 3.
502
5% Duncan, Thomas: i.m. 4.