Oldal 190 [190]
OCR
Participatív városrendezés Európában + 189 boljunk! elv a politikában való széleskörű elterjedésével magyarázható." A társadalmi tőke ebben a kontextusban releváns jelentése, vagyis a társas kapcsolathálózatok jelentőségének értékelése a fejezet elején már bemutatott ,brutális rehabilitáció" kapcsán vált fontossá. A "60-as, "70-es évek totális rombolással és a kizárólag a fizikai megújulással járó rehabilitációs programjai ugyanis közvetett módon negatív hatással voltak a helyi közösségre, amelynek kapcsolathálója vagy szétroncsolódott, vagy épp - a lakótelepek homogén és anonim jellege miatt - magába zárult, izolálódott a társadalom többi részétől. A társadalmi tőke szempontjait érvényesítő politikák tehát a „Ne romboljunk!" alapelv mellett a nagyvárosok kisebb egységeire, városnegyedekre, szomszédsági közösségekre koncentrálnak, hogy közösségi terek létrehozásával, a közösségi tevékenységek sűrítésével erősebb szomszédsági kapcsolatokat hozzanak létre." Egy konkrét participatív rehabilitációs projekt esetén a társadalmi tőke mint eszköz alkalmazása azt jelenti, hogy a családi, szomszédsági, baráti kapcsolatokat felerősítve és egymással összekötve egy szélesebb körű helyi csoport jöhet létre. Alapvető fontosságú ehhez a jószándék, szimpátia, empátia és szomszédság-érzés felerősítése, fejlesztése, melyek segítségével szorosabb és együttműködőbb társadalmi egységek alakulnak. Azért, hogy ez kialakuljon és fennmaradjon, a közösség-alapú regenerációs folyamat részei lehetnek utca-fesztiválok, bulik, közösségi piknikek, közösségi művészeti programok, fesztiválok és más hasonló események." A társadalmi tőke fogalmának ebben a kontextusban való használata tulajdonképpen visszavezet annak a gondolatnak a hangsúlyozásához, hogy a közösség-alapú rehabilitáció valóban közösség-fókuszú kell, hogy legyen. Vagyis nem elég látszólag bevonni (de valójában csak informálni és kész helyzet elé állítani) egy rehabilitálandó városnegyed lakosait, hanem egyenlő partnerré kell őket tenni. Pete Duncan és Sally Ihomas már idézett tanulmánya szerint ehhez arra van szükség, hogy a terveket maguk a közösségek hozzák létre, a döntéshozók és autoritások pedig rugalmasan, a helyi körülményekhez alkalmazkodva vegyenek részt a folyamatban." A valódi bevonódás viszont azt jelenti, hogy minden réteget meg kell tudni szólítani, ahogy Gerő és munkatársai kiemelik: , nem pusztán a magukat megszervezni képes csoportok projektekbe történő bevonásáról van szó: a helyi társadalom önszerveződésre képtelen rétegeit is meg kell szólítani a tervezés és kivitelezés során, különösen nagy hangsúlyt fektetve a snehezen elérhető, 50° Geré-Sik-Zombor: i.m. 68. 52 Ger6-Sik-Zombor: i.m. 70. Duncan, Thomas: i.m. 3. 502 5% Duncan, Thomas: i.m. 4.
