OCR
Participatív városrendezés Európában + 187 látványos változásokat előidéző, hagyományosabb rehabilitációs formákkal. Bár, mint erről feljebb már írtam, mára gyakorlatilag minden városfejlesztési stratégiában szerepelnek a szociális, participatív rehabilitációra vonatkozó elképzelések, a lerobbant városnegyedek vezetői és maguk az érintett közösségek is gyakran bizonytalanok a gyakorlati megvalósításban; széles szakadék húzódik a politikai retorika és a valóság között."? A másik alapvető nehézség a megújítandó városnegyedek társadalmi pozíciójából fakad, vagyis az azzal összefüggő kirekesztés spiráljával. Ha egy városnegyednek rossz a híre, stigmatizálódik, ami önmagában fenntartja a kirekesztést. Ebben az állapotban nehézzé válik a valós és a képzelt problémák megkülönböztetése, a negatív , imázs" önjáróvá válik és hamar internalizálódik a helyi közösségen belül. Ahhoz pedig, hogy egy ilyen közösség támogatáshoz jusson, bizonyítania kell saját hátrányos helyzetét, fel kell vonultatnia saját problémáit." Ennek következtében azonban az egyéni és közösségi patológiákra fókuszáló politika felerősíti a lakóhely kirekesztettségét. E spirál miatt lehetséges, hogy a participatív rehabilitáció ellenzői gyakran épp a helyi lakosok lehetnek, akik nem szívesen vonódnak be a megújulási folyamatokba. Ahogy Marilyn Taylor, a nagy-britanniai participatív rehabilitációs gyakorlatok egyik fő szakértője, tanácsadója idézi egy saját kutatásában nyilatkozó, városnegyed-rehabilitációt végző szakemberrel készített interjúból: s elvárják, hogy involválódjanak, miközben az egész dolog körülöttük arra alapul, hogy valami probléma van velük. Rájuk nehezedik ez a mindefajta tiszteletet nélkülöző sztereotípia, utána mindenki csodálkozik, hogy miért nem involvalödnak””* Taylor a kirekesztés spirälja kapcsán továbbmegy és azt is felveti, hogy a valódi közösségi bevonódás akadálya lehet egy, a szegénységből fakadó szociálpszichológiai hatásmechanizmus. Ha a közismert Maslow-féle motivációs piramis (amely az emberi szükségletek hierarchizálására épül) legalsó szintjei (azaz a fiziológiai szükségletek, például evés, biztonság, alvás) sincsenek megfelelően biztosítva, azaz a közösség számára a fizikai túlélés a fő elfoglaltság, akkor nehezen várható el tőle az aktivizálódás, a piramis felső részében található kreativitás, önmegvalósítás." A participatív rehabilitáció célterületeit, a leszakadó városnegyedeket és azok marginalizálódott lakosságát tehát alapvetően nehéz motiválni, arra késztetni, hogy a kirekesztett állapotukon saját maguk próbáljanak változtatni. Ezen az elsődleges nehé#2 Duncan, Pete - Thomas, Sally 2000: Neighbourhood regeneration. Resourcing community involvement. The Policy Press. UK.1 #3 Läsd URBAN program. 494 Taylor, Marilyn 2003: Public Policy in the Community. Palgrave Macmillan. 72. #5 Taylor, Marilyn: i.m. 79.