Page 187 [187]
OCR
186 e Köztes terek nok, loggiák, közös kertek vagy garázsok létrehozásával, melyek egyaránt lehetnek egyéni, családi és kollektív felhasználásúak. Ezek az átalakított terek azt hivatottak szolgálni, hogy a lakosok értékeljék lakókörnyezetüket, éppen ezért van szükség az ő bevonásukra, vagyis arra, hogy ők váljanak a folyamat főszereplőivé. A résidentialisation eszközével végbemenő rehabilitáció Mosson esetében két fázisban valósult meg. Az elsőben 1996-tól a lépcsőházakat rehabilitálták. A cél az volt, hogy a lépcsőház, mint szomszédsági egység, otthonosabb legyen, valamint legalább ezeken a helyeken megtörjön a homogeneitás, és a lépcsőházaknak egyéni identitása legyen. Az 1700 szociális bérlakást érintő projektet , emberi mértéken" kezdték, tíz lakásonkénti csoportokban. Az építészek, miután minden családdal egyenként többször egyeztettek, figyelembe vették az igényeiket, elkészítették a terveket, melyeket konzultációra visszajuttattak a lakosoknak, hogy a végén újra ők értékelhessék. Ezzel a participatív, interaktív módszerrel próbálták a helyi, egyéni és kollektív identitást egyaránt erősíteni. A lépcsőházak egyénivé tétele, ami konkrétan azt jelentette, hogy különböző színekkel, különféle stílusban újították fel őket, hosszú távon negatív következményekkel járt. A , köztér elsajátítása" (réappropriation de Vespace public) csak rövid távon használt a helyi identitás megerősítésének, a különbözőség a város többi részéhez képest hamar azt eredményezte, hogy Mosson ismét stigmatizálódott, és ennek következményeképpen, vagy csak ezzel egy időben, közterei ismét a vandalizmus áldozatául estek, a felújított közterek hamar újra lerobbantak. A rehabilitáció második fázisában már nem is történt igazi együttműködés a lakossággal, a participáció kimerült a helyi közösség informálásában, vagyis az innovatív módszer standardizálódott és leszűkült. Mosson esetében tehát a közösség alapú regeneráció, a lakótelep élhetőbbé tétele a vártnál csak szerényebb mértékben valósult meg, a tér elsajátítása csak átmeneti formában jött létre." A participatív rehabilitációs programok veszélyei, nehézségei Mosson példája átvezet a fejezet következő alegységéhez: a participatív negyed-megújítás lehetséges veszélyeire, buktatóira. Az alapvető nehézség tulajdonképpen kódolva van az eljárás fenntarthatóságra való igényében: a közösségi bevonódással járó rehabilitáció csak sok idő és még több energiabefektetés útján jöhet létre és maradhat fenn hosszú távon, ellentétben a csupán az épített környezet , lecserélésére" koncentráló és így a felszínen hamar 41 Chédiac: i.m. 28-30.
