Oldal 186 [186]
OCR
Participatív városrendezés Európában e 185 vett rehabilitációs módszer (vagy lerombolni a meglévő házállományt, vagy befektetni, hogy növekedjen a terület kereskedelmi értéke) egyaránt a marginalizált helyi lakosság kirekesztésével, elüldözésével jár, ezért a lisszaboni önkormányzat egy harmadik utat választott." A regeneráció itt nem radikális, hanem limitált beavatkozást jelentett, melynél a helyi, hátrányos helyzetű népesség megtartása prioritást élvezett, természetesen az életkörülményeik javításának igényével, azonban mindvégig úgy, hogy a környék identitását tiszteletben tartsák. Ezért a lisszaboni esetben a beavatkozás minimális volt (a cél az volt, hogy elérjék a minimális komfortot), a lehető legtöbb meglévő épületet megőrizték. A participatív módszer egy decentralizált menedzsment működésével valósult meg, amely kerületi szinten, a lakossággal a lehető legközvetlenebb kapcsolatban működött. Három év területi megfigyelés és folyamatos, a lakosokkal való egyeztetés után indult a program, mely mindvégig rugalmas és pragmatikus beavatkozásokat tartalmazott. A szóban forgó városrészben olyan rehabilitációs vezetőséget hoztak létre, mely egyrészt egy központi egységből (információ-szolgáltatás, pénzügy, urbanisztikai kérdések), másrészt egy decentralizált és multidiszciplináris központból állt, amely helyet adott a különféle, technikai jellegű workshopoknak és megbeszéléseknek. A programban kezdetben csak a lerobbant házakat újították fel, később azonban a rehabilitáció kiterjedt a közterekre is, és a társadalmi sokszínűséget népszerűsítve fellendítette a kerület gazdasági és kulturális életét. Végül röviden utalok a montpellier-i Mosson városnegyed példájára, ahol a közösségi alapú rehabilitáció egy érdekes, egyéni formája valósult meg. Miután a városrész , Érzékeny városi területnek" (Zone Urbaine Sensible) lett nyilvánítva, az 1990-es évek közepén a rehabilitáció érdekében az , otthonossá tétel" (résidentialisation) módszerét vezették be. A ’60-as, ’70-es evek funkcionalista urbanizmusára, vagyis a nagy kiterjedésű lakótelepek kudarcára reflektáló gyakorlat Sophie Chédiac szerint az ilyen típusú lakóhelyek uniformizáltsága, anonim jellege ellen harcolt, miközben a hely értékeit próbálta erősíteni, konkrét, világos eszközök segítségével. Explicit céljai nagyon különböző módokon valósulhatnak meg, de lényege minden esetben az, hogy egyfajta falusi, a , szomszédság egységét" felidéző életmódot helyezzen az urbánus környezetbe, valamint a társadalmi keveredés és integráció szolgálatában javítson a lakosok biztonságérzetén."" A gyakorlatban ez gyakran a privát és közösségi terek behatárolása és átszervezése útján valósul meg, például a lakótér közösségi terek irányában való meghosszabbításával; balko489 Lopes, M. Felipe - de Tyse, M. Mikhael 2000: Case Study: Fighting Poverty through Rehabilitation of Poor Neighbourhoods. Study prepared in conjuction UNDP’s World Alliance of Cities against Poverty. 1-4. 4° Chédiac, Sophie 2009: A la maison dans mon HLM... La résidentialisation comme dispositif de rénovation urbaine. Métropoles. Numéro 5. 3-5.
