Oldal 186 [186]
Participatív városrendezés Európában e 185
vett rehabilitációs módszer (vagy lerombolni a meglévő házállományt, vagy
befektetni, hogy növekedjen a terület kereskedelmi értéke) egyaránt a mar¬
ginalizált helyi lakosság kirekesztésével, elüldözésével jár, ezért a lisszaboni
önkormányzat egy harmadik utat választott." A regeneráció itt nem radiká¬
lis, hanem limitált beavatkozást jelentett, melynél a helyi, hátrányos helyzetű
népesség megtartása prioritást élvezett, természetesen az életkörülményeik
javításának igényével, azonban mindvégig úgy, hogy a környék identitását
tiszteletben tartsák. Ezért a lisszaboni esetben a beavatkozás minimális volt
(a cél az volt, hogy elérjék a minimális komfortot), a lehető legtöbb meglévő
épületet megőrizték. A participatív módszer egy decentralizált menedzsment
működésével valósult meg, amely kerületi szinten, a lakossággal a lehető
legközvetlenebb kapcsolatban működött. Három év területi megfigyelés és
folyamatos, a lakosokkal való egyeztetés után indult a program, mely mind¬
végig rugalmas és pragmatikus beavatkozásokat tartalmazott. A szóban for¬
gó városrészben olyan rehabilitációs vezetőséget hoztak létre, mely egyrészt
egy központi egységből (információ-szolgáltatás, pénzügy, urbanisztikai
kérdések), másrészt egy decentralizált és multidiszciplináris központból állt,
amely helyet adott a különféle, technikai jellegű workshopoknak és megbe¬
széléseknek. A programban kezdetben csak a lerobbant házakat újították fel,
később azonban a rehabilitáció kiterjedt a közterekre is, és a társadalmi sok¬
színűséget népszerűsítve fellendítette a kerület gazdasági és kulturális életét.
Végül röviden utalok a montpellier-i Mosson városnegyed példájára, ahol
a közösségi alapú rehabilitáció egy érdekes, egyéni formája valósult meg. Mi¬
után a városrész , Érzékeny városi területnek" (Zone Urbaine Sensible) lett
nyilvánítva, az 1990-es évek közepén a rehabilitáció érdekében az , ottho¬
nossá tétel" (résidentialisation) módszerét vezették be. A ’60-as, ’70-es evek
funkcionalista urbanizmusára, vagyis a nagy kiterjedésű lakótelepek kudar¬
cára reflektáló gyakorlat Sophie Chédiac szerint az ilyen típusú lakóhelyek
uniformizáltsága, anonim jellege ellen harcolt, miközben a hely értékeit pró¬
bálta erősíteni, konkrét, világos eszközök segítségével. Explicit céljai nagyon
különböző módokon valósulhatnak meg, de lényege minden esetben az,
hogy egyfajta falusi, a , szomszédság egységét" felidéző életmódot helyezzen
az urbánus környezetbe, valamint a társadalmi keveredés és integráció szol¬
gálatában javítson a lakosok biztonságérzetén."" A gyakorlatban ez gyakran
a privát és közösségi terek behatárolása és átszervezése útján valósul meg,
például a lakótér közösségi terek irányában való meghosszabbításával; balko¬
489 Lopes, M. Felipe - de Tyse, M. Mikhael 2000: Case Study: Fighting Poverty through Rehabilitation of
Poor Neighbourhoods. Study prepared in conjuction UNDP’s World Alliance of Cities against Poverty.
1-4.
4° Chédiac, Sophie 2009: A la maison dans mon HLM... La résidentialisation comme dispositif de ré¬
novation urbaine. Métropoles. Numéro 5. 3-5.