A könyv utolsó részében a városnegyed identitását átformáló tényezők közül
egy, az előző példáktól merőben eltérő szempont kerül előtérbe. A kerület la¬
kóinak, az odalátogatóknak, az arról véleményt formálóknak vagy épp azt mű¬
vészileg megörökítőknek a reprezentációi után a városnegyed megtervezett,
a tudatos átformálást irányzó identitásáról lesz szó. Az identitásformálásnak
ezt a szintjét a Magyarországon még ritkaságnak számító participatív város¬
rendezés, vagyis a közösség-alapú rehabilitáció példáján, a Magdolna Negyed
Programon keresztül kutattam. A megvalósítást végző Rév8 Rt. által szociális
rehabilitációnak nevezett vállalkozás megértéséhez fontos utalni a participatív
rehabilitációk kialakulására és európai elterjedésének történetére. Míg a "90-es
években még az Egyesült Királyságban és az Európai Unió más országaiban
is újítónak, különleges számított ez a fajta beavatkozás, mára gyakorlatilag az
összes angol és számos más, európai városban is törvény által kötelezővé tett,
alapvető módszer lett a közösségi alapon működő rehabilitáció.
A XX. század történetében először a második világháború után került kö¬
zeppontba a värosrehabilitäciö kerdese.’* A szetrombolt värosnegyedekben
a 40-es és "50-es években meginduló, intenzív újjáépítés összehangolödott az
akkor egyébként is teret nyerő szuburbanizációs folyamatokkal. Ezekben az
évtizedekben, egészen a "60-as (sőt, Kelet-Európában inkább a "70-es) évekig az
az elv érvényesült, hogy a lerobbant, rossz állapotban lévő, fizikai állapotában
és társadalmilag is marginalizálódott városnegyedeket a legtöbbször teljesen
lerombolták (ezek voltak a történelmi hagyománnyal bíró, már említett slum
clearance programok), hogy aztán - legtöbbször a funkcionalista urbanizmus
és városépítészet jegyében - lakótelepeket építsenek a helyükre. Ennek a be¬
avatkozásfajtának volt a példája a korábban említett, Práter utcai környéki sza¬
nálás, majd a megüresedett területen a 660-as évek második felében a Szigony
utcai lakótelep megépítése."? Ezeknek a slum-felszámolásoknak az esetében
tehát a totális rombolás után az újjáépítésen, rekonstrukción (reconstruction)
volt a hangsúly, mely elsősorban és lényegében az épített környezet megújí¬
tását jelentette, anélkül, hogy az ott élők igényeire, közösségi kapcsolataira
tekintettel lettek volna. A "70-es évekig jellemző beavatkozások, a brutális vá¬