Page 162 [162]
OCR
Nyócker-reprezentációk s 161 ottmaradt, a 2000-es évek végére már az utolsó napjait élő (ma már nem létező) cukrászda, egy hátsó kertek között megbújó száz éves műteremház, vagy éppen az előző fejezetben bemutatott, 2016-ban ugyancsak megszűnt Roma Parlament megtekintésén kívül egy muzsikus cigány családnál is látogatást tettek. Megítélésem szerint a túra roma családnál tett látogatása kapcsán problematizálódott leginkább a kulturális távolság felszámolására tett kisérlet, illetve ennek során merülhetett fel leginkább az „etnoturizmus” valódi tétje: a stigmatizált kisebbség tagjai látták vendégül a javarészt többségi társadalomból jövő, illetve a stigmatizált területen csak turistáskodó látogatókat. Fontos kiemelni, hogy a szóban forgó roma család tagjai elismert muzsikusok voltak, így társadalmi státuszuk és kulturális identitásuk tükrözte mindazt, amelyről korábban a muzsikusok és nem zenész cigányok viszonyával, illetve kifejezetten a józsefvárosi muzsikus cigányok státuszának változásával kapcsolatban megjegyeztem. Ahogy tehát erre már utaltam, a zenész cigányok, mint a hagyományosan legmegbecsültebb, a többségi társadalomba leginkább asszimilálódott csoport fokozatos pozícióvesztésen mentek keresztül, életkörülményeik, munkalehetőségeik Budapesten és azon belül a Józsefvárosban is egyre szűkültek. Továbbá -— ahogyan ennek kapcsán Imre Anikó fogalmaz - a muzsikus cigányok különös, ambivalens szituációt testesítenek meg a többségi-kisebbségi elfogadás magyarországi viszonyrendszerében, zenéjük pedig a kulturális keveredés reprezentálódásának egyik főszereplője. Annak ellenére, hogy a cigányzenészek évszázadok óta jelen vannak a többségi társadalom életében, valamint mindig is rendelkeztek kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal is, zenei tevékenységük mégis sokáig csak a vendéglátóipar korlátai közé volt kényszerítve. Paradox módon tehát ugyanazok a cigányok, akik hazájuk kirekesztő viselkedése miatt szégyenkezve menedékért könyörögnek az Európai Uniónál, egyben a magyar nemzet büszke reprezentánsai, mikoris a zenei értékek külföldön való bemutatásáról van szó."" Amikor tehát a Beyond Budapest egy ilyen, a többségi társadalommal való kapcsolatában ambivalenciát magában hordozó muzsikus családnál tett látogatást, végeredményben idomult a régóta bevett sztereotípiákhoz, melyek a cigányságot mindig a zenéjükön, muzikalitásukon keresztül közelítették meg. Az odatévedt látogató számára már-már , egzotikusnak" számító élmény, a vendégség egy roma családnál valójában könnyen illeszkedett a nemzeti hagyományoknak régóta szerves részét képző , cigányzenész — magyar vendég" sémához. Mindazonáltal figyelembe kell venni egy ilyenfajta városnézés etikai határait is: a ,kommodifikált" látogatás a jómódú, asszimilálódott muzsikus cigányoknál azzal is magyarázható, hogy a szervezők nem #° Imre Anikö 2008: 331.
