Seite 140 [140]
OCR
Nyócker-reprezentációk s 139 dig az oktatás és a kultúra területén, az intézményrendszerben bekövetkezett változásokat detektáló (4) filmeket. A kategorizáció részletesebb elemzése helyett itt fontosabbnak tűnik általánosságban felhívni a figyelmet a , roma film" kifejezés problémás voltára, illetve azokra a vissza-visszatérő diskurzusokra, amelyek e filmek autenticitását és a reprezentáció , igazságát" firtatják. Sean Homer, a Balkánhoz kötődő roma filmek elemzésével foglalkozó tanulmányában Emir Kusturica és Tony Gatlif rendezők példáját említi, akik a nemzetközi színtéren is legnagyobb sikereket és ismertséget elért , romafilmek" szerzői. Homer szerint a nem roma származású Kusturica és a roma Gatlif egyaránt sok esetben romantizált, pozitív sztereotípiáktól hemzsegő filmeket készítettek, ám a filmjeik körül folyó viták újra és újra a fent említett szempontokat kérték rajtuk számon. A rendező etnikai háttere és személyes élettörténete tehát mintha az autenticitás és a reprezentáció valósságáért felelt volna; holott, mikor is kérhetnénk számon hasonló szempontokat egy , nyugati filmen", mikor firtatnánk az észak-amerikai társadalom etnográfiai szempontból pontos ábrázolását?" A roma filmek szerzősége mindazonáltal nem figyelmen kívül hagyható szempont, hiszen az a tény, hogy ma Magyarországon a roma filmek nagy részét nem romák hozzák létre, nyilvánvalóan hatással van a megalkotott kép tekintetére, illetve azokra azemancipatorikus, a társadalmi elfogadásra és megismerésre irányuló folyamatokra, amelyeket éppen a roma-témájú dokumentumfilmek kívánnak elérni. Pócsik egy másik felosztása, mely az antropológiai filmelmélet keretében az alkotó/kutató és a megfigyelt/lefilmezett csoport közötti viszonyra fókuszál, hasznosabb lehet a Józsefváros roma identitásához köthető filmek megértéshez is. A Pócsik által ebben az értelmezési keretben vizsgált filmek illetve filmkészítési módok mind a romák másságáról alkotott negatív vagy túlzóan pozitív, romantikus kép dekonstruálására törekednek, akár az adott közösség társadalmi viszonyainak értelmezésén keresztül, akár magyarázatot adva olyan etnikai sajátosságokra, amelyekről a többségi társdalomnak csak hiányos ismeretei vannak, akár performatív módon megidézve, játékká formálva a dokumentátor és az általa vizsgált közösség közti viszonyt. Az utolsó kategóriát Pócsik a megfigyelő tekinteteken túli filmkészítésnek nevezi, parafrazeálva David MacDougall az etnográfiai filmelmélet egyik alapművének számító, A megfigyelő filmen túl című írását. Pócsik MacDougallra hivatkozva jelzi az antropológiai filmek azon elmozdulását, ami a pozitivista, objektív valóságot bemutatni igyekező alkotások, illetve az azokat forgató filmkészítők felsőbb363 Homer, Sean 2006: „Ihe Roma Do Not Exist”: The Roma as an Object of Cinematic Representation and the Question of Authenticity, Gramma. Journal of Theory and Criticism. 14. 184-185. 4 Pöcsik Andrea 2010: Megfigyelö tekintetek. A magyarorszägi romäk äbräzoläsa a kortärs antropologiai filmelmeletek tükreben. In Feischmidt Margit (szerk.): Etnicitas, Különbsegteremtö tärsadalom. Gondolat-MTA Kisebbségkutaté Intézet. 410-411.
