Seite 122 [122]
OCR
Nyócker-reprezentációk e 121 kapcsán az identitás fogalmát magától értetődően és pozitív értelemben alkalmazta, odaértve mellé az önreprezentációt is. Hancock számára ugyanis az identitás olyan alárendelt territórium, amelyért felszabadító gyarmati háborút kell vívnia azoknak az alárendelteknek, akik azonosságát egy hierarchikus uralmi rendszerben, kívülről határozzák meg." Egy stigmatizált városnegyed kapcsán ugyancsak különösen nagy tétje van a reprezentációk ütköztetésének, illetve az önreprezentáció lehetőségének. Az angol szociálpszichológus, Caroline Howarth az angliai Brixton ellentmondásos megítélését vizsgálta a városi fiatalokkal készített kutatása alapján." Howarth szerint, míg a brixtoniak lakóhelyükhöz fűződő viszonyát egyfajta ünnepi és büszke érzés jellemzi, addig a szélesebb társadalomban és a közvéleményben a városról egy szélsőségesen negatív kép uralkodik, ez utóbbi reprezentációk egy rasszizmustól, szegénységtől, bűnözéstől sújtotta helyről beszélnek. Brixton esetében tehát egyértelműen ütköznek egymással a belülről és a kívülről jövő képzetek: egy veszélyes, bűnös, sötét város képe áll szemben egy multikulturális, vibráló közösségi érzéssel. Howarth elemzésében ennél az ellentmondásnál kiemeli a , hogyan látjuk magunkat?" és a , hogyan látnak mások minket" dialektikáját. Ahogy a szerző fogalmaz, amikor egy hely, egy közösség identitását próbáljuk meg feltérképezni, azt a kérdést kell feltennünk, hogy a vizsgált identitás kinek a szemében jön létre (Identity in whose eyes?)." A stigmatizált helyek azonban a külső tekintetek számára sem feltétlenül csak viszolygást váltanak ki; az , egzotikus?" másság iránti vágy a kiváncsiságot is táplálhatja. Ahogy Polyák Levente idézi Peter Stallybrasst és Allon White-ot a városi perifériák újrafelfedezéséről írott tanulmányában: „Idegenkedes es csodalat, ezek az ikerpölusai annak a folyamatnak, amelyben az cAlacsonys elutasítását és felszámolását megcélzó politikai akarat megjósolhatatlan kimenetelű konfliktusba kerül a «Masik» iranti csodalattal. (...) Ezért van az, hogy ami társadalmilag periferikus helyzetű, az szimbolikusan gyakran középponti helyet foglal el." A nyócker reprezentációi kapcsán tehát, ezeket a szempontokat figyelembe véve, együtt vizsgáltam a hegemonikus, győztes és oppozicionális reprezentációkat; azokat, amelyek a rendszerváltás után viszonylag stabilan, évekig 35 Miillner Andras 2015: 49-50. #6 Howarth, Caroline 2002: Identity in Whose Eyes? The Role of Representations in Identity Construction. Journal for the Social Behaviour. 32. 2. 146. 37 Howarth, Caroline: i.m. 159. "8 Polyák Levente 2007: A periféria városi terei, avagy Budapest széleinek újrafelfedezése. Documenta 12. Folyöirat-projekt. http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=358
