Page 120 [120]
OCR
NYÓCKER-REPREZENTÁCIÓK Az 1990-es évek óta a nyócker olyan reprezentációs felületként működött és talán működik ma is -, amely a magyarországi kontextusban egyedülálló módon illusztrálta a posztmodern kulturális reprezentáció-elméleteit, felvetve és ütköztetve a marginalizáció, a lerobbantság, az etnikai büszkeség és a hibriditás, kevert kultúra diskurzusait. A városnegyed mint reprezentációs eszköz felveti azt az alapvető kérdést, hogy ki reprezentálja a nyóckert, az ott lakók, vagy azok, akik kívülről figyelik csak? Mennyiben hatalmasodnak el - a bemutatott történeti-politikai diskurzusokhoz hasonlóan - a többségi társadalom kulturális kódjai és mennyiben van esélye a kisebbségi önreprezentáció lehetőségeinek? Egyáltalán, leválaszthatóak-e egymásról a különböző nézőpontok és reprezentációs rétegek? A kulturális reprezentáció fogalma, többek között antropológiai (Brubaker), szociálpszichológiai (Moskovici és Jodelet) elméletekre támaszkodva olyan kulturális kódokat jelent, amelyek értelmezési keretet - narratívákat, kitalált hagyományokat és különféle emlékezeteket - biztosítanak a kultúra, a társadalom értelmezéséhez, vagy akár a kulturális változások közösségi feldolgozásához, így segítve egy adott közösség tagjai közötti kommunikáciöt.?° Azonban, ahogy az a ’60-as, "70-es évek antropológiai paradigmavaltasai óta egyre inkább elfogadott álláspont, a kultúra nem valamilyen statikus állapot, produktum, hanem sokkal inkább olyan, dinamikus, folyton változó gyakorlatok összessége, amely , magában foglalja a társadalmi tudásokat, emlékezeteket (pl. kitalált hagyományok), azok létrehozását, fenntartását, reprezentációit, a reprezentációk színre vitelét, azok eseményszerűségét, és a különféle reprezentációk értelmezéseit is."" A már sokszor idézett Stuart Hall Kulturális identitás és diaszpóra című, a karibi filmes reprezentációkból kiinduló írásában úgy fogalmazott, hogy a reprezentációs gyakorlatokat mindig befolyásolják a beszélő/író, vagyis a megnyilatkozás pozíciói. Az 1990-ben született írás szerint, amikor a saját nevünkben beszélünk magunkról és a saját tapasztalásainkról, a beszélő és a beszéd tárgya sosem pontosan ugyanaz, sosincsenek teljesen egy helyen. Az identitás ugyanis, ahogy azt a hibriditás-elméletek kapcsán is láttuk, sosem transzparens és problémamentes. Ahelyett tehát, hogy az identitásról mint egy befejezett tényről beszélnénk, 3099 Balatonyi Judit 2015: Lencsék által homályosan. Széljegyzet a kulturális reprezentációs elméletekhez. Romológia. 3: 8. 12. xe Balatonyi Judit: i.m. 12-13.
