tős szerepet játszott a roma emancipációs mozgalomban, hamar a többpárti
demokrácia - ,oszd meg és uralkodj" - kisebbségipolitikájának áldozatává
vált. Mindkét intézmény sokkal inkább a kulturális önreprezentáció hely¬
színe és eszköze lett, még ha igen különböző módon is. Míg a józsefvárosi
CKÖ deklaráltan a kerületi cigány muzsikusok hagyományait és kulturális
gyakorlatait kívánta folytatni, valamint ebben nyújtott a legtöbb segítséget,
támogatást, addig a Roma Parlament esetében egy jóval sokszínűbb, cizellál¬
tabb és több irányba ható hely jött létre, mely a lokális roma kultúra hibrid
voltát hűen tükrözte. Tulajdonképpen a Roma Parlamentben összpontosult
azoknak az erőknek a nagy része, melyek a rendszerváltás utáni nyóckert
konstruálták: itt találkozott az a számos civil szervezet, művész, undergro¬
und vagy mainstream előadó, értelmiségi és kilakoltatott, fiatal és idős, ke¬
rületi és a belvárosból vagy épp külföldről idelátogató, akiknek jelenléte és
megnyilvánulásai az évek során a városnegyed hibrid kultúráját hozták létre.