Seite 114 [114]
Az identitásképzés intézményei e 113
Ezekben a bekezdésekben lehetetlen felsorolni azt a több száz művészeti
és kulturális eseményt (kiállítást, színházi előadást, koncertet, workshopot,
filmvetítést), amelyek a Roma Parlamentben zajlottak az elmúlt bő húsz évben,
azt viszont lényeges konstatálni, hogy az intézmény nevéből a , parlament" tag
mintha lassan jelentőségét vesztette volna: a politikai szerepvállalás, a cigány
kisebbségi politizálás súlya idővel elhalványult. Míg egy 1998-as írásában
György Péter egy, a Néprajzi Múzeum roma kiállítása kapcsán szervezett be¬
szélgetés helyszíneként a Roma Parlamentet kontaktzónának ábrázolta, amely
a , cigányság sorsát alakító politikai döntések meghozatalának, vad, gyakran
kezelhetetlennek tűnő vitáknak színtere? volt," a fokozatosan bekövetkező
depolitizálódást Fris E. Kata is alátámasztotta a vele készült interjúban.
[Az első négy év, vagyis 1991 és 1995 között] , ez egy nagyon pezsgő időszak
volt, nagyon sok mindent gondoltak, a Roma Parlament egy fontos tanács¬
kozó hely is volt ekkor. Abszolút a politikai nyomásgyakorló ereje sokkal
erősebb volt. Én 96-ban kerültem ide, akkor volt egy átmeneti időszak, ami¬
kor még ez fontos volt, de lassan, vagy párhuzamosan ment a kettő, a kul¬
turális önreprezentáció és a politikai vonal, és aztán ez áttevődött teljesen
a kulturális oldalra. Ennek az lehet az oka, hogy azok az emberek, akik
politizáltak, többen csalódtak, vagy más csoportokhoz pártoltak át."
1996-tól 2009-ig tehát a hangsúly fokozatosan a kulturális önreprezentációra
került. Az, hogy ez a hangsúlyeltolódás mennyiben a roma politizálás szétta¬
gozódásának és belső konfliktusainak volt köszönhető és mennyire azon kül¬
sö - de interiorizält - hatasmechanizmusnak, amely a cigányságot elismerni,
értékelni kizárólag a művészeti platformon tudja, nehezen megválaszolható.
Az egymásra bizonyára ható két szempont mindenesetre azt eredményezte,
hogy a Roma Parlament, eredeti célkitűzéseinek egy részét teljesen kizár¬
va, kulturális szempontból nem csak Magyarország, de talán Közép-Európa
legfontosabb roma helyszínévé vált. A kulturális központ-jelleg természete¬
sen két irányba hatott: egyfelől megismertette, láthatóvá tette a kortárs roma
kultúra nagy részét a kívülállók, látogatók számára, másrészt nagyon fontos
közösségformáló találkozóhelyet biztosított a budapesti, illetve kerületi roma
lakosok számára. Továbbá, ahogy azt Fris kiemelte, mivel sem a művészeti,
sem a civil rendezvényeknek nem volt kimondottan etnocentrikus, csak ro¬
máknak szóló jellege, ezért a különféle események több szinten is integratívan
hatottak. Egyfelől a nem roma résztvevők, látogatók által, másrészt az egyes
kiállítások, rendezvények rendezési szempontjai által, melyeknél nem a kizá¬
295 György Péter 1998: Noé Bárkája, Bábel tornya, Édenkert. In Digitális Éden. Magvető. 80.
296 Részlet a Fris E. Katával 2012. június 22-én felvett interjúból.