OCR
Józsefváros története s 89 tehát a településfejlesztés alapjának mindinkább a városperemen, szabad területeken zajló lakótelep-építéseket tekintették, míg a már meglévő épületállomány állagának megőrzése, a városrekonstrukció, városrehabilitáció másodlagos fontosságú maradt.??" Bár a város fejlesztését komplex feladatként kezelő szakemberek többször figyelmeztettek erre a diszharmóniára, és a már említett, 1975-ös Jeney cikk is hangsúlyozta, hogy a lakótelep-építkezés következtében slumosodó tendenciák erősödtek fel és lényegében egy szegregációs folyamat ment végbe, a városvezetés az 1980-as évekig nem vizsgálta felül döntéseit. Az amortizációs gazdálkodás során elvonta a pénzt a régi városnegyed karbantartásából, rehabilitációjából, arra hivatkozva, hogy ha már elfogadhatatlan minőségűvé válik az ingatlan, akkor lebontják. Bársony megfogalmazásában: , Mondták ők, hogy nem érdemes ezekhez hozzányúlni, azok, akik nyomorultak, majd megszokják így is, és majd kerülnek ők is az újba, ha megszokjak, hogy ilyenek [...] Na most mivel a lakóikkal is úgy bántak, mint akik lerobbantak, tehát aki már jobba való, azt rakták az újba. Tehát a lépcsőzetesség elve és az elmaradt ráfordítás, ez tette lényegében slummá ezeket a kerületeket." A kerületi hivatalos pártiratok megfogalmazásában az amortizációs elv úgy került elő, mint az elavult, egészségtelen, már fel nem újítható lakások szanálására irányuló igény. Az 1980-as irat szerint a rossz állapotban lévő lakásoknak , avultság következtében értékük zérusra csökkent". , Cigánybűnözés" a Józsefvárosban Az a kirekesztő, megbélyegző beszédmód, ami a romákat alacsonyabb rendűnek, a bűnözésre hajlamosabbnak, illetve nem a normatív higiénés elvárások szerint élőnek láttatja, a romák korai története óta jelen van. Tetten érhetjük szerte Európában a nomád cigányok kényszerített letelepítése, a cigánytelepek felszámolása, a kényszermosdatások megalázó története kapcsán, vagy immanens módon, a roma holokauszt megtörténtében. A hatalom igénye, hogy megregulázza, elkülönítse őket, a második világháború utáni évtizedek explicit romapolitikájának hiánya ellenére is utat talált, akár a napi sajtó, akár a rendőrség nyelvén keresztül. Ahogy Apor Péter fogalmaz, #7 Kondor-Szabö: i.m. 251. Jeney Sarolta: i.m. 72., Kondor-Szabö: i.m. 265. 39 Részlet a Bársony Jánossal 2009. december 14-én készített interjúból. 230 1980. MSZMP Budapesti pärtertekezlet, 1980. märcius 8.