Oldal 88 [88]
OCR
Józsefváros története e 87 Általánosságban elmondható, hogy a budapesti kerületi Cigányügyi Koordinációs Bizottság iratanyagát vizsgálva a VIII. kerület roma lakosságának magas számaránya ellenére kevés iratot, kevés ügyet , produkált", ahogy Bársony fogalmazott: , a VIII. kerületben meg mély csönd." A helyi koordinációs bizottság működése, aktivitása nem volt tehát igazán arányban a kerület igényeivel; a kisebb számú roma lakossággal bíró Csepel, vagy a XV. kerület jóval szélesebb körű, változatosabb anyaggal rendelkezett. Míg ezen kerületek esetében legtöbbször a sikeresen működő cigány gyermektáborok, táncházak, iskolai felzárkóztató programok létrejöttéről olvashatunk, sőt, Rákospalotán ezekben az években bontakozott ki a roma emancipációs mozgalom egyik bölcsője is," addig a józsefvárosi cigányügyi koordinációs bizottsági anyagok szűkszavúan, majdnem kizárólag a cigányság és bűnözés összekapcsolódó diskurzusában szólaltak meg. Ahogy a levéltári dokumentumok alátámasztják, úgy Bársony János szerint is a VIII. kerület leszakadásának egyik oka a kerületi koordinációs bizottság kevéssé motivált, erőtlen, a helyi iskolai, térbeli szegregációt fenntartó hozzáállása volt. Másfelől döntő jelentőségű volt a lépcsőzetesség elve szerinti lakáspolitikai intézkedésrendszer, valamint az ebből következő fokozatos amortizációs folyamat, a józsefvárosi épületállomány jelentős lerobbanása. A Bársony által említett lépcsőzetesség elve szoros párhuzamot mutat a Homer Hoyt amerikai földrajztudós és közgazdász „process of filtering” elméletével.?? A klasszikus modell, amelyet Hoyt az 1940-es évek Egyesült Államok nagyvárosainak ingatlanpiaci változásaira fejlesztett ki, az akkor kiépülő, magas jövedelmű középosztály számára épített új lakások feltűnésén alapult. Amit tehát Hoyt magánpiaci modelljében megfogalmazott - vagyis a legmagasabb jövedelmű csoportok új építésű házba költözését, majd az általuk üresen hagyott ingatlanok a következő gazdasági státuszú csoporttal való feltöltését egészen a legalacsonyabb státuszúakig -, megjelent a VIII. kerületi, államszocialista lakáspolitikában is. A lakasällomäny „leszivärgott” a társadalmi hierarchia mentén, azok pedig, akik a legrosszabb minőségű, üresen maradt lakásállományba költöztek be, párhuzamban az észak-amerikai példában szereplő alacsony státuszú bevándorlókkal, a Józsefvárosban a romák lettek. A lépcsőzetesség elve mellett fontos látni, hogy mivel a ’60"70-es évek extenzív lakásépítési politikája a lakótelep-építéseket preferálta, Budapesten az új lakások kétharmada lakótelepen létesült. Egy, a már említett Práter utca környékét érintő szanálásról készült elemzés szerint a ki71 György Eszter 2017: A kisebbségi kulturális örökség létrehozásának kísérlete. A Rom Som cigányklub története (1972-1980). In Ignácz Ádám (szerk): Populáris zene és államhatalom. Rózsavölgyi és Társa - MTA BIK. 222 Short, John Rennie 1996: The Urban Order, An Introduction to Cities, Culture, and Power. Blackwell. 181.
