Oldal 83 [83]
82 e Köztes terek
kat. A nagyszabású felmérés és fejlesztési terv kidolgozása régóta váratott ma¬
gára, a beszámoló alapján a 2. világháború és az 1956-os forradalom óta , úgy
hagyott" Józsefváros képe bontakozott ki. A demográfiai adatok egy 1960.
január 1-én folytatott népszámlálásból származtak, eszerint a VIII. kerület¬
ben 143 000 állandó és 34 000 ideiglenesen bejelentett lakos élt. Eszerint egy
négyzetkilométerre körülbelül huszonhat fő jutott, ami a beszámoló szerint
önmagában nem volt magas, ám a kerület lakhatásra használható területéből
levonódott a Kerepesi temető, a Józsefvárosi és a Keleti Pályaudvar, valamint
számos üzem és intézmény telke; így végeredményben a városnegyed a pár¬
tirat szerint mégiscsak túl sűrűn lakottnak tűnt. Ami a műszaki állag szín¬
vonalát illeti, a felmérés alapján az derült ki, hogy Józsefváros akkori 3125
épületéből 2555 lakóépület volt, és további 280 olyan, amelyben eredetileg
más funkciója ellenére is laktak. Tanulságos az egyes „szükseglakäs-tipusok”
megnevezése: pincelakások, üzletlakások, valamint általában, a házkezelési
igazgatóságnál regisztrált lakások többsége, melyek két szobásnál kisebbek
voltak. Az ugyancsak 1960-ban végzett felmérés alapján a józsefvárosi la¬
kások értékcsökkenése olyan nagy volt (5.118.000.000 Ft), hogy az épületek
egyszeri felújításához 1.225.000.000 Ft kellett volna. A Végrehajtó Bizottság
emiatt közel 500 épület lebontását javasolta.
Ami a kerület épített környezetének felújítását illeti, a beszámoló meg¬
említette, hogy bár átlagosan tizenöt évente kellene az épületeket felújítani,
ez a Józsefváros esetében 1938 óta teljesen elmaradt, ráadásul, mint feljebb
jeleztem, a világháború és az 1956-os forradalom okozta károk tovább fokoz¬
ták a leromlott házak fizikai állapotát. Az irat megfogalmazásában 1956 óta
VIII. kerület rendbehozásával kapcsolatos legfontosabb intézkedések az ,,el¬
lenforradalmi károk" felszámolása, az életveszély elhárítása, valamint a sor¬
és tömbtatarozás voltak. Külön fejlesztési elgondolásokra volt szükség a ke¬
rület legrosszabb állapotban lévő (a rendszerváltás utáni , gettó") részének
felújítására: a József körút, a Baross utca, az Illés utca, a Korányi Sándor és az
Üllői út által határolt városnegyed számára szanálási és beépítési tervet szán¬
dékozott készíteni a kerületi tanács. Az 1962-es tanulmány szerint a kerület¬
rész átépítésének költsége körülbelül 1 milliárd (!) forint lett volna, ráadásul
az irat az említett területen kívül a Teleki tér rendezését is feladatául tűzte ki
magának. A tervek ellenére a megvalósítás, a terület egyes részeinek szaná¬
lása-lebontása körülbelül negyven évet váratott magára; az addigra totálisan
lakhatatlanná vált, a későbbiekben Corvin negyednek nevezett kerületrészt
csak a 2000-es évek rehabilitációs munkái során építették újjá. A városreha¬
bilitációs kezdeményezések megkésettségéről, kronológiájáról a könyv utolsó
részében írok részletesebben, annyit azonban már itt érdemes megemlíteni,
hogy az egyetlen, szocializmus alatt megvalósult rehabilitációs program
a Szigony utca körüli tömbben megépült lakótelep-együttes volt. A VIII. ke¬