Seite 77 [77]
OCR
76 e Köztes terek tiszocialisnak talaljak”.'” Ezen a ponton érdemes visszautalni a szegénység kultúráját, az underclasst, illetve akár a Picker-féle GUA-kat kitermelő eszszencialista, stigmatizáló beszédmódokra, amelyek a 20. század eleji nyomortelepek kapcsán is megjelentek. A saját kultúrájukat természetesnek, egyetemesnek, magától értetődőnek mutató, követendő normaként ábrázoló »tudés”-diskurzusok hozzájárultak a kulturális hegemónia fenntartásához, így a nyomortelepek térbeli elkülönítése mellett a társadalomtudományos munkák a telepeket homogén kultúraként ábrázolták." A telepfelszámolások gyakran kontraproduktív, újabb szegregálódást előidéző, valamint az eredeti közösségeket szétbomlasztó hatását az 1970-es években számos cigánytelep megszüntetése kapcsán is meg lehetett figyelni - igaz, hogy ezek már nem a Józsefváros területén zajlottak." A második világháború után a VIII. kerület státusza tovább romlott: az ostrom hatását a városrész sokáig, helyenként máig nem tudta kiheverni. A világháború során 39 ház pusztult el teljesen, 1900 ház sérült meg (ami az épületek 9090-át jelentette), ezen kívül lakhatatlanná vált 4400 lakás. A pénzhiány miatt az úgynevezett , újjáépítés" során csak a legromosabb épületeket tették lakhatóvá, így alig épült új ház. Az 1950-es évekig a foghíjtelkeket sem építették be, ilyen módon konzerválódott Józsefváros Budapest legelhanyagoltabb kerületeként. Az államszocializmus idején az "50-es évektől államosítani kezdték a bérházakat, melyek ezáltal egyre elhanyagoltabbak lettek."? Az 1950-es években Józsefváros még mindig inkább önálló kisvárosnak nézett ki, mintsem a főváros egyik kerületének. Lakosságának heterogenitása fokozatosan csökkent, mivel a magasabban képzett munkásréteg lassan elköltözött, helyükre az alacsonyabban képzettek jöttek. Ahogy Perczel Anna megjegyezte, Józsefvárosban olyan sajátos, tradicionálisan megkülönböztethető negyedek konzerválódtak, amelyek a városi élet elsorvadásának különféle jeleit mutatták. A bezárt vagy raktárnak használt volt üzletek, műhelyek, vendéglők, kávéházak nyomai mellett a tönkretett, díszeiktől megfosztott épületek homlokzatai, belső terei, a vizes pincék, a leomló vakolat, a beszakadó-beázó tetők, az aládúcolt függőfolyosók és lakások is a városkép részévé váltak. Emellett viszont itt maradt meg - a fő-/belvárosban egyedül - számos iparosszakma (kőfaragás, hangszerkészítés, bútorasztalosság), amelyek gyakorlásához udvarra volt szükség - így a jellegzetes földszintes polgárházak műhelyépülettel egyedülálló és Perczel szerint megvédendő értékek lettek volna." 9 Gans 1973 [1959]: 417., 418. In Csere-Nagy Aron. i.m. 50. 0 Csere-Nagy Aron: i.m. 51. 9 György Eszter 2018: 231. 2 Bako-Biro: im. XVIII. 193 Perczel Anna: i.m. 98-99.
