Seite 77 [77]
76 e Köztes terek
tiszocialisnak talaljak”.'” Ezen a ponton érdemes visszautalni a szegénység
kultúráját, az underclasst, illetve akár a Picker-féle GUA-kat kitermelő esz¬
szencialista, stigmatizáló beszédmódokra, amelyek a 20. század eleji nyo¬
mortelepek kapcsán is megjelentek. A saját kultúrájukat természetesnek,
egyetemesnek, magától értetődőnek mutató, követendő normaként ábrázoló
»tudés”-diskurzusok hozzájárultak a kulturális hegemónia fenntartásához,
így a nyomortelepek térbeli elkülönítése mellett a társadalomtudományos
munkák a telepeket homogén kultúraként ábrázolták." A telepfelszámo¬
lások gyakran kontraproduktív, újabb szegregálódást előidéző, valamint az
eredeti közösségeket szétbomlasztó hatását az 1970-es években számos ci¬
gánytelep megszüntetése kapcsán is meg lehetett figyelni - igaz, hogy ezek
már nem a Józsefváros területén zajlottak."
A második világháború után a VIII. kerület státusza tovább romlott: az
ostrom hatását a városrész sokáig, helyenként máig nem tudta kiheverni.
A világháború során 39 ház pusztult el teljesen, 1900 ház sérült meg (ami az
épületek 9090-át jelentette), ezen kívül lakhatatlanná vált 4400 lakás. A pénz¬
hiány miatt az úgynevezett , újjáépítés" során csak a legromosabb épületeket
tették lakhatóvá, így alig épült új ház. Az 1950-es évekig a foghíjtelkeket sem
építették be, ilyen módon konzerválódott Józsefváros Budapest legelhanya¬
goltabb kerületeként. Az államszocializmus idején az "50-es évektől államo¬
sítani kezdték a bérházakat, melyek ezáltal egyre elhanyagoltabbak lettek."?
Az 1950-es években Józsefváros még mindig inkább önálló kisvárosnak né¬
zett ki, mintsem a főváros egyik kerületének. Lakosságának heterogenitása
fokozatosan csökkent, mivel a magasabban képzett munkásréteg lassan el¬
költözött, helyükre az alacsonyabban képzettek jöttek. Ahogy Perczel Anna
megjegyezte, Józsefvárosban olyan sajátos, tradicionálisan megkülönböztet¬
hető negyedek konzerválódtak, amelyek a városi élet elsorvadásának külön¬
féle jeleit mutatták. A bezárt vagy raktárnak használt volt üzletek, műhelyek,
vendéglők, kávéházak nyomai mellett a tönkretett, díszeiktől megfosztott
épületek homlokzatai, belső terei, a vizes pincék, a leomló vakolat, a besza¬
kadó-beázó tetők, az aládúcolt függőfolyosók és lakások is a városkép részévé
váltak. Emellett viszont itt maradt meg - a fő-/belvárosban egyedül - számos
iparosszakma (kőfaragás, hangszerkészítés, bútorasztalosság), amelyek gya¬
korlásához udvarra volt szükség - így a jellegzetes földszintes polgárházak
műhelyépülettel egyedülálló és Perczel szerint megvédendő értékek lettek
volna."
9 Gans 1973 [1959]: 417., 418. In Csere-Nagy Aron. i.m. 50.
0 Csere-Nagy Aron: i.m. 51.
9 György Eszter 2018: 231.
2 Bako-Biro: im. XVIII.
193 Perczel Anna: i.m. 98-99.