OCR
74 s Köztes terek sőt, néha egész falvak lakosságából álltak, végül 1936-ban a Haller téri kubikoscsarnokba , kerülnek el"."?? A ’20-as, "30-as évek korabeli sajtója a Józsefváros kapcsán a leginkább a prostitúcióval foglalkozott; úgy tűnik, a két világháború közötti időszakban ez volt a legmarkánsabb szociális , patológia", a kerületet leginkább stigmatizáló jelenség. Ahogy a rendszerváltás idején Budapest prostitúcióval öszszekapcsolódó köztere a Rákóczi tér volt, a 20-as években is a teret körbezáró Víg és Conti utcák határolták a főváros legnagyobb ilyen negyedét. 1920-ban tizenegy prostitúcióval foglalkozó , intézetet" tartottak számon, száznegyvenhárom taggal, ám Zachár szerint a valós számuk sokkal nagyobb volt." Ahogy erre a fejezet bevezetőjében utaltam, Józsefváros épített környezetének folyamatos lerobbanása egy szükségszerű, megakadályozhatatlan folyamatnak tűnik: bár a kerület életében nagyon hamar szükségessé váltak volna a fejlesztések, átépítések, felújítások, ezek mintha újra és újra -— leginkább anyagi okokból -, elmaradtak volna. Az 1920-as évekbeli városnegyed-fejlesztésnek ugyancsak a helyi sajátosságok szabtak gátat. A klasszikus, belterületi bérházak a különböző társadalmi státuszú lakosok számára más és más indokkal, de elvesztették a vonzerejüket: a szegényeknek túl drágává váltak, a magasabb státuszúaknak pedig már nem feleltek meg. A lakásállomány régisége ellenére a korszakban ugyancsak nagyon kevés építkezés folyt, a külső területek slumosodása, ugyancsak Zachár Ottó szerint, ekkorra visszafordíthatatlanná vált, ugyanis a , magántőke egy teljesen xprolis környezetben nem fektetett pénzt bérházépítésbe"."" A két világháború között tehát alig építkeztek a kerületben, a sajátos józsefvárosi kisiparos-réteg, az asztalosok, lakatosok továbbra is megmaradtak az önálló udvaros, jellegzetesen falusias építésű házaikban. A kivitelezett, jelentősebb építkezések a "20as évek elején megépült Corvin mozi (amely Budapest első, kizárólag mozi céljára készült épülete), az 1926-ban átadott Corvin Áruház (amely pedig a főváros első szabadon álló áruháza), valamint a "30-as években épült Köztársaság téri OTI-bérházak (eredetileg Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár, később Országos Társadalombiztosítási Intézet) voltak. Mégis, ezek a fontos reprezentációs funkcióval (az OTI-bérházak például a főváros első , felhőkarcolóiként" vonultak be a köztudatba) bíró középületek sem tudtak változtatni a kerület megítélését, jelenlétükkel , dzsentrifikálni" a városrészt. Ha a korszak sajtója által rögzített képet nézzük, a Józsefváros jellegzetes problémái, visszamaradt környezeti és társadalmi jelenségei kísértetiesen hasonlítanak a mai, ezredforduló utáni diskurzusokhoz. A Délbudapest 182 Zachär Ottö: i.m. 46. 18 Zachär Ottö: i.m. 53. 184 Zachär Ottö: i.m. 67.