Seite 73 [73]
72 s Köztes terek
vedelemmel és kedvezőtlen társadalmi státusszal rendelkezők pedig marad¬
tak a rossz állapotú, nem megfelelő komforttal rendelkező lakásokban.
Józsefváros XIX. század végi képe tehát igazán összetett, gyakran ellent¬
mondásos volt: egyrészt az erősen kispolgári társadalom jellemezte, számos
ott élő kishivatalnokkal, például a budapesti postások nagy hányadával.
A tudományos-oktatási intézmények, az orvosi fakultás és a klinikák miatt
itt volt a legnagyobb Budapesten az orvosok aránya. Míg a kerület belső ré¬
szein papok és arisztokraták laktak, addig a külső részeken nyilvánosházak
működtek. A Rákóczi tér már ekkor elhíresült a prostitúcióról, Budapest
nyilvántartott prostituáltjainak fele itt dolgozott." A VIII. kerület ekkor¬
ra tehát már ugyanúgy két, élesen elkülönülő részre oszlott, ahogy ma is:
nyugaton egy kisebb, kulturális-arisztokrata negyed foglalt helyet, keleten
pedig egy kiterjedt, ipari-proletár jellegű rész. Az ellentmondásos pozíciókat
Perczel rehabilitációs terve is kiemelte, felhívva a figyelmet arra a paradox
állapotra, hogy a Középső-Józsefváros esetében egy olyan városrész izoláló¬
dott és szakadt le, amelynek feltűnően sok középülete, intézménye, iskolája
volt, és ami rendelkezett továbbá pályaudvarokkal, temetővel, vásárcsarno¬
kokkal, de még operával és szállodákkal is. Hogyan lehetett, hogy ez a sok
közintézmény nem volt igazán hatással az itt élő emberek életére, hogy azok
mégis egy slumosodó terület stigmatizált lakóivá váltak? Perczel magyaráza¬
ta nagyjából egyezett a már említett , történeti ritmus-eltolódással" és az el¬
szalasztott urbanizációs helyzetek sorának felismerésével; szerinte az amúgy
egész Budapest kialakulására jellemző, sajátos, szaggatott, meg-meginduló,
majd mindig elakadó városfejlődés vezetett oda, hogy miközben e városrész¬
ben megépültek e jelentős közintézmények és mellettük elszórtan megindult
a nagyvárosias bérházak kiépülése is, a városrész teljes átalakulására soha¬
sem kerülhetett sor."
Világháborúk, a kerület fokozatosan erősödő
értékvesztése
Az első világháború után jelentősen megromlott viszonyok, nyomor várt Jó¬
zsefvárosra. A demográfiai fejlődés már 1910 körül megállt, tehát a kerület la¬
kosságszámában nagy visszaesés volt érzékelhető, 1920-ban a népességszám
158 765 fő volt és 1945-ig nagyjából ezen a szinten maradt. A József körúttól
kifele tartó rész továbbra is falusias maradt, nagyrészt komfort nélküli laká¬
sokkal. Megkezdődött a városrész szegregálódása, kialakultak a munkásne¬
v4 Vörös: i.m. 456.
5 Perczel: i. m. 112-113.