Oldal 72 [72]
OCR
Józsefváros története e 71 látszik, hogy a korábban is jelentkező jellemzők, fizikai és társadalmi berendezkedés is a nagymértékű leszakadásra predesztinálta a környéket. A kedvezőtlen életminőséget és hátrányos szociális körülményeket illusztrálja egy, a fent jellemzett kort valamivel megelőző, 1847-es újságcikk, melyet Nagy Ignác író, újságíró közölt Budapesti Hírharang című rovatában. Az újságcikkben rögzített , látogatás" a 19. század Angliájában indult slumming gyakorlatait követte, amennyiben a nagyvárosi szegénységet, mint egzotikus, deviáns működésmódot mutatta be, az írásban megjelenített józsefvárosi nyomor, túlzsúfoltság, patológiás környezet kísértetiesen hasonlított a Booth-féle London-térképek sötétkék mezőihez kapcsolt leíráshoz."? , Néhány nap előtt egy József-külvárosi házban levén dolgunk, véletlenül szomorú ínség szemtanúi valánk. Egy kis szobában, melyért fél konyhával száz váltóforintnyi szálláspénz fizettetik évenkint, három szegény családot találtunk egymásra zsúfolva, egy favágót hat kisgyermekkel, ki rongyos vackában betegen feküdt s feleségét néhány hét előtt temette el, egy vízhordót feleségével s négy apró gyermekkel és egy kofát két gyermekkel, kinél rendesen négy vagy öt szolgálat nélküli nőcseléd szokott tartózkodni. Ezen felfödözésünket csodálkozással beszéltük el egy hatósági egyénnek, s azt nyertük tőle válaszul, miképp ez még semmi, mert a mostani lélekösszeírás alkalmával igen sok apró szobát, pincét, s istállót találtak, mikben még több szegényember volt rakásra halmozva, kik egyenkint a szálláspénzt megfizetni nem bírnák, miután a külvárosok legtávolabbi zugaiban is alig kaphatni nyolcvan forinton alól oly zugot, melyet szobának szoktak csúfolni, habár minden éjjel megterem is vizes falain a gomba! És ez annál szomorúbb, minél inkább és általánosabban tapasztalhatjuk, hogy az újabb építkezések mind csak a folyvást növekedő fényűzésre vannak számítva s így éppen nem szaporodnak a szegények szállásai, mely körülmény természetesen még inkább drágítja a már meglévő nyomorú hajlékok bérét, az egészségi és erkölcsi viszonyoknak is nem csekely karara.”'” Az idézetből kirajzolódó Józsefvárosra a nyomor, a szűkös helyviszonyok, a komfort nélküli, egészségre ártalmas lakásállomány volt jellemző. Fontos kiemelni az utolsó mondatot, amely végeredményben a fejezet későbbi részében újra előkerülő lépcsőzetesség elvét fogalmazta meg, vagyis azt a nem méltányos lakáspolitikai elvet, ami szerint az amúgy is rossz állapotban lévő városrészben a felsőbb rétegek számára épültek új házak, az alacsonyabb jöv2 CBOA, Booth Poverty Map 1898-1899. 3 Pilinyi Péter 1997: 62.
