Hogyan lett a Józsefvárosból nyócker? Milyen tényezők játszottak szerepet az
 egykori Alsó-Külváros történetében, fejlődésében, míg a XX. század utolsó
 évtizedeire Budapestnek a roma lakosság által legsűrűbben lakott kerületévé
 vált? Egyáltalán, miért éppen a VIII. kerületbe költözött a legnagyobb szám¬
 ban a (vidékről felköltöző) roma lakosság? És bár a városszociológia klasszi¬
 kus szakirodalma ennek ellentmond, hogyan alakulhatott ki éppen a szoci¬
 alista Budapesten az egyik legnagyobb szegregált terület? Azt kutatva, hogy
 miért éppen a Józsefváros vált Budapest egyik legszegényebb, legrosszabb
 állapotú kerületévé az ezredfordulóra, a rendelkezésre álló szakirodalom és
 forrásanyag alapján bizonyos szempontból csak zavarba ejtő találgatásokra,
 spekulációkra volt lehetőség. A VIII. kerület elgettósodásának története egy
 olyan urbanizációs problémaként is értelmezhető, amelyet leginkább a fo¬
 lyamatos oda nem figyelés, elhanyagolás jellemzett, a városnegyed-fejlesztési
 tervek nagyon ritka, vagy esetenként elhibázott megléte. Azok a magyará¬
 zatok, amelyeket egyáltalán megemlít a (történeti vagy szociológiai) szak¬
 irodalom, tulajdonképpen esetlegesnek, önmagukat magyarázónak is tűn¬
 hetnek: miért a Józsefváros robbant le a leginkább, miért ide költöztek be
 nagy számban a szocializmus évtizedei alatt a romák, miért nem Kőbányára
 vagy más, rosszabb státuszú kerületbe? Milyen tényezők játszottak szerepet
 abban, hogy a VIII. kerület asszociálódott a ,bűnös negyed", a , veszélyes
 hely", a ,cigánygettó" fogalmaival? Azért, mert ez volt eleve a legszegényebb,
 itt volt a legrosszabb állapotban a lakásállomány? A meglévő kerülettörté¬
 neti munkák úgy hivatkoznak a Józsefvárosra, mint egy, a XIX. században
 a fejlődésében megrekedt, önálló, falusias, kispolgári hangulattal bíró, zárt
 jellegű városrészre, amely hamar elvesztette a kapcsolatot, a közös urbanizá¬
 ciós gyakorlatokat a szomszéd kerületekkel, valamint amelynek ugyancsak
 korán, látványosan különvált a körúton belüli és kívüli része, és amely utóbbi
 ezáltal gyakorlatilag slumként konzerválódott. A nagykörúton kívüli VIII.
 kerület, a Rákóczi, Mátyás vagy Teleki tér környéke így a kezdetekről össze¬
 forrt a szegénység, a leszakadás, a marginalizálódás, a gettósodás urbaniszti¬
 kai problémáival, a Külső-Józsefváros a városi problémák színhelyévé vált. Ez
 a különállás mindazonáltal építészeti és történeti értéket is képvisel. Ahogy
 Perczel Anna az 1992-ben a városrész rehabilitációjához tervezett elemzés¬
 ében írta: Budapest nagykörúton kívül elhelyezkedő városrészeinek sorában
 a legnehezebb helyzettel bírt, mégis ,külön világokat" képviselt a Rákóczi
 tér, a Mátyás tér, a Teleki tér és a Köztársaság tér és környéke is. Perczel azt is