Page 61 [61]
OCR
60 e Köztes terek Caitlin Gordon-Walker az edmontoni Royal Alberta Múzeum kapcsán a taylori elismerés politikájára utalt, ami a multikulturalizmus szempontjából úgy jelent meg, hogy a kisebbségi kultúra tagjai hiába részei a nemzetnek, csak, mint , ontologizált idegenek" jelentek meg. Így pedig, inherens , másságukban" egyenlőtlen viszonyban vannak az állammal és azzal a többséggel szemben, akinek megvan az autoritása arra, hogy az elismerést , kiossza", míg ők azt csak , megkaphatják". Visszautalva a már említett esszencializáló gyakorlathoz, az elismerés is csak annál valósulhat meg könnyen, akinek egyértelműen azonosítható a kultúrája. Ez pedig valójában a kultúra félreismeréséhez vezethet, Taylor szerint egyenesen az elnyomás formája lehet, bebörtönözve egyeseket egy fals, redukált életmódra." Az elismerés politikájának ezen, tulajdonképpen paradox hatást kiváltó gyakorlatai a múzeumban úgy valósultak meg, hogy gyakran hangsúlyozták a látható különbségeket, és az etnikus, rasszizált kultúrából azt őrizték meg, amit reprezentatívnak gondoltak, legyen szó tárgyi vagy szellemi örökségekről. Így a múzeum és az állami intézmények fenntartották az egyenlőtlen viszonyt, legitimálták a különbséget a többségi nemzeti és a különféle kisebbségi kultúrák között; a kisebbségi kultúrák ebben a viszonyrendszerben pedig úgy mutatkoztak meg, mintha szabályosan lehatárolhatóak lennének egymástól." A multikulturális elméletek és kultúrpolitikák, mint látható, inkább negatív hatást váltottak ki, helyüket a társadalomtudományos diskurzusokban és az intézményrendszerekben is fokozatosan átvették azok az irányzatok, amelyek a diverzitást és a hibriditást helyezték előtérbe és az entitások helyett a köztük lévő kapcsolódásokra koncentráltak. Mindazonáltal, visszatérve az elismerés politikájának etnopolitikai következményeire, a magyarországi romák múzeumi reprezentációja kapcsán sajnos úgy tűnik, az egyenlőtlen viszony és a tárgyiasított, a különbséget hangsúlyozó jelenlét helyett leginkább a teljes láthatatlansággal és negligálással kell számolnunk."7 A nyócker hibrid, kevert kulturális gyakorlatai épp azért fontosak, mert ha csak időszakosan is, de megpróbálták felülírni a berögzült, sztereotipikus reprezentációs sémákat és a többség-kisebbség megkérdőjelezhetetlen viszonyát. A hibriditás fogalma tehát az 1980-as, 90-es években tört magának utat, az elsősorban posztkolonialista elméletek mellett, kölcsönhatásban az orientalizmuskritikával, az új múzeológiával és különféle restitúciós törekvésekkel, melyek mind a hagyományos nyugat-kelet viszonyt dekonstruálták."§ 45 Caitlin Gordon-Walker 2013: The Process of Chop Sey: Rethinking Multicultural Nationalism at the Royal Alberta Museum. In Ashley, Susan L.T. (ed) Diverse Spaces: Identity, Heritage and Community in Canadian Public Culture. Cambridge Scholars Publishing. 20. 46 Gordon-Walker: i.m. 22. 47 Gyorgy Eszter 2019: Az emlékezet és felejtés helyei. Korall 75. 48 Vergo, Peter 1997: The New Museology. The Reaktion Books. London.
