Seite 61 [61]
60 e Köztes terek
Caitlin Gordon-Walker az edmontoni Royal Alberta Múzeum kapcsán
a taylori elismerés politikájára utalt, ami a multikulturalizmus szempontjá¬
ból úgy jelent meg, hogy a kisebbségi kultúra tagjai hiába részei a nemzetnek,
csak, mint , ontologizált idegenek" jelentek meg. Így pedig, inherens , más¬
ságukban" egyenlőtlen viszonyban vannak az állammal és azzal a többség¬
gel szemben, akinek megvan az autoritása arra, hogy az elismerést , kiossza",
míg ők azt csak , megkaphatják". Visszautalva a már említett esszencializá¬
ló gyakorlathoz, az elismerés is csak annál valósulhat meg könnyen, akinek
egyértelműen azonosítható a kultúrája. Ez pedig valójában a kultúra félreis¬
meréséhez vezethet, Taylor szerint egyenesen az elnyomás formája lehet, be¬
börtönözve egyeseket egy fals, redukált életmódra." Az elismerés politikájá¬
nak ezen, tulajdonképpen paradox hatást kiváltó gyakorlatai a múzeumban
úgy valósultak meg, hogy gyakran hangsúlyozták a látható különbségeket,
és az etnikus, rasszizált kultúrából azt őrizték meg, amit reprezentatívnak
gondoltak, legyen szó tárgyi vagy szellemi örökségekről. Így a múzeum és
az állami intézmények fenntartották az egyenlőtlen viszonyt, legitimálták
a különbséget a többségi nemzeti és a különféle kisebbségi kultúrák között;
a kisebbségi kultúrák ebben a viszonyrendszerben pedig úgy mutatkoztak
meg, mintha szabályosan lehatárolhatóak lennének egymástól."
A multikulturális elméletek és kultúrpolitikák, mint látható, inkább ne¬
gatív hatást váltottak ki, helyüket a társadalomtudományos diskurzusokban
és az intézményrendszerekben is fokozatosan átvették azok az irányzatok,
amelyek a diverzitást és a hibriditást helyezték előtérbe és az entitások helyett
a köztük lévő kapcsolódásokra koncentráltak. Mindazonáltal, visszatérve
az elismerés politikájának etnopolitikai következményeire, a magyarországi
romák múzeumi reprezentációja kapcsán sajnos úgy tűnik, az egyenlőtlen
viszony és a tárgyiasított, a különbséget hangsúlyozó jelenlét helyett legin¬
kább a teljes láthatatlansággal és negligálással kell számolnunk."7 A nyócker
hibrid, kevert kulturális gyakorlatai épp azért fontosak, mert ha csak idősza¬
kosan is, de megpróbálták felülírni a berögzült, sztereotipikus reprezentációs
sémákat és a többség-kisebbség megkérdőjelezhetetlen viszonyát.
A hibriditás fogalma tehát az 1980-as, 90-es években tört magának utat,
az elsősorban posztkolonialista elméletek mellett, kölcsönhatásban az orien¬
talizmuskritikával, az új múzeológiával és különféle restitúciós törekvések¬
kel, melyek mind a hagyományos nyugat-kelet viszonyt dekonstruálták."§
45 Caitlin Gordon-Walker 2013: The Process of Chop Sey: Rethinking Multicultural Nationalism at the
Royal Alberta Museum. In Ashley, Susan L.T. (ed) Diverse Spaces: Identity, Heritage and Commu¬
nity in Canadian Public Culture. Cambridge Scholars Publishing. 20.
46 Gordon-Walker: i.m. 22.
47 Gyorgy Eszter 2019: Az emlékezet és felejtés helyei. Korall 75.
48 Vergo, Peter 1997: The New Museology. The Reaktion Books. London.