Page 45 [45]
OCR
44 e Köztes terek alapvetően két hipotézissel magyarázta. Az első szerint a szocializmus alatt kiépült gazdasági és társadalmi rendszer nemcsak fejletlenebb volt a nyugateurópaiaknál vagy észak-amerikaiaknál, hanem a szocialista újraelosztó gazdaság termékeként inkompatibilis lett az 1989 után létrejött piacgazdasággal. Ladányiék második hipotézise azt fogalmazta meg, hogy a szocializmus alatt végbement erőltetett iparosítás, amely mellől többek között az infrastrukturális fejlesztés is hiányozott, oda vezetett, hogy a 80-as években látszólag erősen iparosodott Magyarországon a lakosság 3590-a még mindig kis falvakban élt. Amikor pedig a rurális fejlődés megtorpant az 1970-es, 80-as évek folyamán, a magára hagyott kis falvakban élő, sok esetben alulképzett roma lakosság elkezdett felvándorolni Budapestre." A vidéki és városi társadalom erőteljes polarizációját egy másik jelenség is kísérte, melyet Ladányi és Szelényi posztkommunista demográfiai fordulónak neveztek. Ez a forduló arra utalt a szerzők szerint, hogy az 1990-es évek elején, a második világháború utáni évek óta először a magyarországi városban élő lakosság újra csökkenni kezdett. Ezt a regressziót egy természetes demográfiai folyamat is okozhatta, de bizonyára közrejátszott a fent említett, többirányú migráció is. A különböző társadalmi csoportok mozgása tehát egyszerre, szimultán történt: míg a tehetősebb rétegek vidékre költöztek a nagyvárosokból, addig a marginalizált, elhanyagolt népesség éppen kiszabadulni készült a leszakadó falvakból. Budapesten a teljes lakosság száma így csökkent, miközben a népesség összetétele is átalakult: a középosztály fokozatosan elhagyta a fővárost, helyükre pedig egy szegény, nagyrészt roma népesség érkezett." Így jelentkeztek az észak-amerikai városi fejlődéssel való első hasonlóságok, melyek folyamán a városközpont egy része kereskedelmi és üzleti negyeddé vált, körülötte pedig kialakultak az úgynevezett átmeneti zónák, ahol a rendszerváltás után rohamosan jelentkeztek a társadalmi anomáliák: a hanyatlás a szociális státusban, az etnikai szegregáció és a Ladányiék által gettónak nevezett terek kialakulása. A posztkommunista demográfiai forduló tehát nem csak a lakosság számának csökkenését jelentette, hanem azt is, hogy kicserélődött a népesség, és a felső-középosztály által üresen hagyott nagyvárosi tereket a faluról betelepült alacsony státusú csoportok, jelentős számban roma népesség foglalta el. Bár Ladányi János több munkájában is hangsúlyozta, hogy a Budapesten végbement szociális és lakóhelyi szegregáció nem követte a Chicagói Iskola klasszikus mintáit — a fővárosban nem alakultak ki sehol nagyobb övezetek és az alacsony státusú csoportok mikroszegregátumokba tömörültek -, a rendszerváltás utáni gazdasági kö5 Ladänyi-Szelényi: i.m.: 67-68. »° Ladanyi-Szelényi: i.m.: 70.
