Page 41 [41]
OCR
40 e Köztes terek Ahogyan az imént említett Herbert J. Gans, úgy Blokland és Wacguant is kivételként említik a közép-európai roma gettókat; e helyek esetében mindketten diszkurzív váltást észlelnek, ahol egyszer csak ismét a gettó nem szándékolt jellege, a totális stigma, a kényszer és a térbeli elzárás válnak meghatározóvá." Ezen a ponton érdemes újra utalni a Racial Citiesre, amely egyedülálló módon, a posztkolonializmus értelmezési keretébe helyezve ír az Európa-szerte található cigánynegyedekről. Picker művében ezeket a területeket - a Ferentari negyedet Bukarestben, a Saint-Jacgues-ot Perpignanban, a Lunik X-et Kosicében, a Gallinerát Madridban, a Fakultetát Szófiában és a budapesti Józsefvárost - olyan csomópontokként írja le, amelyek egyrészt földrajzi értelemben kötnek össze európai különböző városokat, másrészt történelmi csomópontok is, amelyek a 19-20. századon át kötik össze az egykori gyarmatosító metropoliszt és gyarmatokat. Picker szerint ugyanis a magas munkanélküliséggel, a közművesítés teljes vagy részleges hiányával, lerobbant épületekkel, rossz higiénés körülményekkel és nagyfokú stigmatizációval jellemezhető cigány városi területek konzisztens meglétét nagyrészt a gyarmatosítás magyarázza. A szerző szerint ugyanis az esszenciálisan „mäsnak” itelt csoportok tärsadalmi-terbeli szegregäciöja elöször a gyarmatosított városokban alakult ki azért, hogy a , fenyegetőnek? tartott rétegeket térben elkülönítve tartsák a gyarmatosítóktól. Picker számára Európa ebben az elemzésben fundamentális egységet képvisel, illetve olyan hegemónikus és globális társadalmi formát, amely a gazdasági hatalom megtartása érdekében öt évszázaddal a gyarmatosítás után is működteti az olyan faji, rasszista alapú mechanizmusokat, mint amilyenekkel többek között a városi rendet is irányítják. Ennek a városi rendnek, az így fennmaradó-létrejövő szegregációnak pedig a kortárs Európában a romák lettek az elsődleges áldozatai." Picker érvei sok szempontból meggyőzőek, így elfogadhatjuk a szoros összefüggést a 19. századi faji doktrínák és a kortárs szegregáció megléte között, illetve azt is, hogy a romák európai városokban való lakhatási körülményei a faji megkülönböztetés évszázados hagyományaira épülnek. Mégis, a hegemónikus európai tapasztalat vitatható akkor, amikor a marginalizáció okozta hasonlóságok ellenére Nyugat- és Kelet-Európa eltérő történelmi tapasztalataira gondolunk. A gyarmatosításban tevékenyen résztvevő és az abból kimaradó országoknak és városoknak más képzetei kellett, hogy legyenek a társadalmi deviancia , fajkeveredésen" alapuló, mélyen rasszista kiindulású meglétéről és ez bizonyosan kihatott az urbanizációs folyamatokra, így a romák által sűrűn lakott városrészek kialakulására is. §4 Blokland: i.m. 374. Wacguant 2011: 20. 8 Picker: i.m. 2-4.
