Oldal 41 [41]
40 e Köztes terek
Ahogyan az imént említett Herbert J. Gans, úgy Blokland és Wacguant is
kivételként említik a közép-európai roma gettókat; e helyek esetében mind¬
ketten diszkurzív váltást észlelnek, ahol egyszer csak ismét a gettó nem szán¬
dékolt jellege, a totális stigma, a kényszer és a térbeli elzárás válnak meg¬
határozóvá." Ezen a ponton érdemes újra utalni a Racial Citiesre, amely
egyedülálló módon, a posztkolonializmus értelmezési keretébe helyezve ír az
Európa-szerte található cigánynegyedekről. Picker művében ezeket a terüle¬
teket - a Ferentari negyedet Bukarestben, a Saint-Jacgues-ot Perpignanban,
a Lunik X-et Kosicében, a Gallinerát Madridban, a Fakultetát Szófiában és
a budapesti Józsefvárost - olyan csomópontokként írja le, amelyek egyrészt
földrajzi értelemben kötnek össze európai különböző városokat, másrészt
történelmi csomópontok is, amelyek a 19-20. századon át kötik össze az
egykori gyarmatosító metropoliszt és gyarmatokat. Picker szerint ugyanis
a magas munkanélküliséggel, a közművesítés teljes vagy részleges hiányával,
lerobbant épületekkel, rossz higiénés körülményekkel és nagyfokú stigma¬
tizációval jellemezhető cigány városi területek konzisztens meglétét nagy¬
részt a gyarmatosítás magyarázza. A szerző szerint ugyanis az esszenciálisan
„mäsnak” itelt csoportok tärsadalmi-terbeli szegregäciöja elöször a gyarma¬
tosított városokban alakult ki azért, hogy a , fenyegetőnek? tartott rétegeket
térben elkülönítve tartsák a gyarmatosítóktól. Picker számára Európa ebben
az elemzésben fundamentális egységet képvisel, illetve olyan hegemónikus
és globális társadalmi formát, amely a gazdasági hatalom megtartása érdeké¬
ben öt évszázaddal a gyarmatosítás után is működteti az olyan faji, rasszista
alapú mechanizmusokat, mint amilyenekkel többek között a városi rendet is
irányítják. Ennek a városi rendnek, az így fennmaradó-létrejövő szegregá¬
ciónak pedig a kortárs Európában a romák lettek az elsődleges áldozatai."
Picker érvei sok szempontból meggyőzőek, így elfogadhatjuk a szoros össze¬
függést a 19. századi faji doktrínák és a kortárs szegregáció megléte között,
illetve azt is, hogy a romák európai városokban való lakhatási körülményei
a faji megkülönböztetés évszázados hagyományaira épülnek. Mégis, a hege¬
mónikus európai tapasztalat vitatható akkor, amikor a marginalizáció okoz¬
ta hasonlóságok ellenére Nyugat- és Kelet-Európa eltérő történelmi tapasz¬
talataira gondolunk. A gyarmatosításban tevékenyen résztvevő és az abból
kimaradó országoknak és városoknak más képzetei kellett, hogy legyenek
a társadalmi deviancia , fajkeveredésen" alapuló, mélyen rasszista kiindulású
meglétéről és ez bizonyosan kihatott az urbanizációs folyamatokra, így a ro¬
mák által sűrűn lakott városrészek kialakulására is.
§4 Blokland: i.m. 374. Wacguant 2011: 20.
8 Picker: i.m. 2-4.