Oldal 35 [35]
34 e Köztes terek
Hanhörster tanulmányában a német Ina-Maria Greverus kultúrantro¬
pológus modelljét alkalmazta, melyben a térbeli orientáció négy aspektusát
adaptálta a városi térbeliség négy dimenziójaként. A négy dimenzió ismer¬
tetése és alkalmazása a nyóckerben zajló társadalmi és kulturális dinamikák
megértéséhez is hasznos volt, továbbá össze is foglalta, szintetizálta a fel¬
jebb felsorolt elméleti, illetve a városnegyedek klasszifikációjára vonatkozó
ismereteket. Az első, a tér funkcionális dimenziója az épített környezetre
vonatkozott; a házak, illetve a szolgáltatások minőségére, az infrastruktúra
fejlettségére. Marxlohban a tanulmány szerint ez az aspektus, vagyis a rossz
lakáskörülmények és a folyamatosan stigmatizálódó városi tér a máso¬
dik csoportot sújtotta leginkább. Ez a dimenzió egyértelműen érvényesült
a nyócker roma lakossága esetében is, vagyis a leginkább stigmatizált terek
általában „etnikai terkent” is jelennek meg, az épített környezet lerobbant¬
sága, az infrastrukturális hiányok leginkább a városnegyed azon utcáit, ré¬
szeit jellemzik, ahol a legjelentősebb a roma lakosság. A második aspektus
a tér interaktív dimenziója volt, vagyis azokat a köztereket, utcákat jelölte,
amelyeket a lakosok kommunikációs, interkulturális csere céljából igénybe
tudtak venni. A német példa esetében a németek és törökök közötti kom¬
munikáció főleg az utcán történik, a mentális térképek segítségével végzett
kutatás alapján pedig úgy tűnt, a két csoport a legtöbbször csak véletlenül
találkozott és kevés jel mutatott arra, hogy időt töltöttek volna együtt, vagyis
úgy tűnt, Marxloh nagymértékben szegregált. A józsefvárosi példa esetében
az interakciók hétköznapi, személyes szinten való antropológiai jellegű vizs¬
gálata helyett akönyv második felében vizsgált, különféle kulturális gyakor¬
latok szolgáltak terepként. Az interkulturális cserére és a társadalmi csopor¬
tok közötti párbeszédre a fesztiválok, kerületi séták és civil kezdeményezések
különféle válaszokat kínáltak, arra pedig, hogy az ilyen fajta kommunikáció
mennyire intézményesült illetve instrumentalizálódott, a közterek tudatos
fejlesztésének, vagyis a Magdolna negyedben zajló rehabilitációs munkák
elemzése során tértem ki.
Hanhörster harmadik kategóriája, a helyi politikában, döntéshozó folya¬
matokban való részvételre vonatkozó participatorikus dimenziója kapcsán
a kutatásból az derült ki, hogy a második csoport, azaz a , törökök a török
világban" kevéssé érezték úgy, hogy részt vehetnének a negyed fejlesztésében,
a közös törekvésekben." Ebből a szempontból különösen fontos volt a VIII.
kerület esetében ugyancsak említést tenni az ott folyó rehabilitációs mun¬
kákról, ugyanis a Magdolna Negyed Program kifejezetten a szociális par¬
ticipáción alapuló, közösségi tervezést és együttműködést előtérbe helyező
gyakorlatot próbálta követni. A közpolitikában való részvételt illetően termé¬
6; Hanhorster: i.m. 335.