Oldal 28 [28]
OCR
Városi terek, identitások e 27 A különböző társadalomtudományokban, illetve a földrajztudományban a negyednek eltérő definícióit találhatjuk: a szociológiai szakirodalom önmagában több értelmezési lehetőséget kínál fel, beszél a városnegyedről úgy, mint a térnek egy darabjáról, de úgy is, mint amit a lakói társadalmi sajátosságai határoznak meg. A bonyolult és gyakran instabil viszonyok az adott tér és az ott lakók között abban is megnyilvánulnak, hogy egy város nem minden szelete válhat negyeddé. Csak bizonyos helyek, városrészek rendelkeznek olyan konzisztenciával, hogy valódi negyeddé válhassanak. A francia társadalomtudományos hagyományban Émile Durkheim nyomán kezdtek a városnegyed szintjén vizsgálódni: a XX. század első felében Marcel Mauss antropológus-szociológus és Maurice Halbwachs filozófus többé nem csupán olyan mérési egységként tekintettek a guartier-re, amely mintázni és rekonstruálni képes egy város társadalmi morfológiájának teljességét, hanem olyan önálló kutatási terepet láttak benne, amely az ott lakók társadalmi gyakorlatának pontos, részletekre kiterjedő megfigyelését tette lehetővé." A francia tradíciónál maradva egy másik értelmezési keret, ha a negyedet mint közelségi teret (espace de proximité) kutatjuk. Ebben a szempontrendszerben elsődleges a vizsgálódás iránya: kívülről próbáljuk-e felmérni, a közös, feltételezett vagy épp intézményes határvonalak szerint, vagy azt nézzük, mit jelenthet a városnegyed az ott lakók számára. A negyed maga, mint a közeli, szomszédságban együtt lakók tere, a kulturális és identitásképző gyakorlatok nyomán folyton változhat; a belső megítéléstől függően módosulhat a mérete, leszűkülhet egyetlen utcára, de adott esetben kiterjedhet egy egész városrészre. Ahogy az író Georges Perec fogalmazott Espaces despéces című könyvében: , A városnegyed a város azon egysége, ahol gyalogosan még könnyen mozgunk, vagy, közhelyesebben szólva, a város azon része, ahol nincs szükségünk nekiindulni, mert éppen ott vagyunk" A közelség megítélése és megélése nagyban függ az ott élők társadalmi státuszától. A szakirodalom számos helyen hivatkozik a hátrányos, nehéz szociális helyzetben lévők, az alacsonyabb társadalmi státushoz tartozók szorosabb összetartására, amely a szomszédsági viszonyok stabilitása, mozdulatlansága miatt biztonságossá teszi számukra a városnegyedet. A francia terminológia a már említett sérülékeny negyed kifejezéssel írja le azt a városi teret, melyet a kirekesztettséggel összefüggően az jellemez, hogy mivel (szinte) lehetetlen otthagyni, ezért identitásképző erőként, az összetartozás fontos elemeként hat. Ezzel ellentétben a gazdag, vagy középosztálybeli negyedekben magasabb a mobilitás, gyorsabban cserélődhet a lakosság, így ezekben a városi *” Authier, Jean-Yves-Bacqué, Marie-Hélène-Guérin-Pace, France 2006 (eds.): Le quartier. Enjeux scientifiques, actions politiques et pratiques sociales. La Découverte. 22-24. # Vieillard-Baron, Hervé: i. m. 30.
