Oldal 23 [23]
OCR
22 s Köztes terek épp azt a városnegyedben élő romák számára/által létrehozott elmozduló, bizonytalan és kevert kulturális identitást reprezentálták, amelyek az Imre által rögzített módon igyekeztek legitimitást szerezni a nemzetállam kulturális hegemóniájában. Könyvem második egysége tehát olyan intézményes vagy civil példákat mutat be, melyek mind a rendszerváltás utáni időszak roma kulturális gyakorlatait, a városnegyeddel kapcsolatos jelenlétét tematizálták. A kerületről szóló, illetve azt helyszínül választó játék-, és dokumentumfilmek, a városnegyedhez köthető (roma) hip-hop szubkultúra; a különböző fesztiválok, kulturális események esetében a hely reprezentációs eszközzé, a nyócker képpé vált, a hibriditás pedig valódi kulturális gyakorlattá lett, magába foglalva a kívülről és belülről jövő reprezentáció jelentőségének kérdését és rávilágítva a nyócker társadalmi szerkezetének, a kisebbség-többség viszonyának problémájára. Ugyancsak a külső vagy belső szemszög, illetve az autenticitás és a kultúra kommodifikációjának kérdését feszegették az etnoturizmus problémáját is magukon viselő VIII. kerületi vezetett séták, vagy a különböző, helybéli közösségeket megcélzó fesztiválok. A kulturális szcéna különböző példái mellett a kerületi kisebbségi önkormányzat, illetve a Roma Parlament vizsgálata a lokális roma közösség politikai reprezentációjának és önszerveződésének kérdésével a helyi roma identitás(ok) más aspektusára hívta fel a figyelmet. A top-down és bottom-up érdekérvényesítő kulturálispolitikai szervezetek eltérő szerepe, illetve az intézmények már említett törékeny, efemer működésének elemzése további adalékul szolgált ahhoz, hogy a városnegyed posztszocialista időszakban születő ellentmondásos, hibrid identitását megértsük. A könyv utolsó részében a városnegyed fizikai-szociális állapotára vonatkozó esettanulmányok olvashatóak, amelyek a Józsefváros esetében is megvalósult participatív városrendezés fogalmát előbb tágabb kontextusban, európai példákkal összevetve tárgyalják. A Magyarországon a 2000-es évek elején kifejezetten újszerű gyakorlatnak számító" szociális rehabilitációt célzó program eredményeit, megítélését a lezárás előtt, folyamatában vizsgáltam, figyelembe véve azt, hogy a kutatás lezárta után is következtek még rehabilitációs beavatkozások. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Magdol4 Bár nem a Magdolna-projekt az egyetlen magyarországi szociális rehabilitációs projekt, kevés ilyen komplex szemléletű, egy egész városrész megújítását célzó program ismert. Pécs környékén például több lepusztult városrészt, illetve város környéki volt bányászfalvat érintett a Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata által indított városrész-rehabilitáció. A projektről részletesebb információk: Pörös Bela 1997: Városrészek rehabilitációja Pécs körzetében. Parola 2-3. 26-28., és dr. Füzér Katalin és Jónás Gergely: Szociális rehabiltációs projektek vidéken és városokban: mit és meddig fejleszszünk - és közben mit ne romboljunk le? Megújuló energiával a szegénység ellen. Workshop. Pécs. 2009. märcius 18., greenenergy.hu/rep/download/pecsprogram/Fuzer_Katalin.ppt.
